A Sarkcsillag sem olyan már, mint régen
Elveszített valamit: magány az üres térben.
A fűz sem bólint már rá kanonizálva
Az önpusztításra, mely sorsunk sajátja.
Már a nap sem süt, ha rám vetül fénye,
Vadvirág-különcnek nem jár az eszménye.
Már téged sem látlak, pedig folyton kereslek.
Már magamat sem látom, mert örökké elveszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése