Csodavideó, Expresszó

Kés/alatt

Nos, nem is tudom, miért írok most. Egy bizonyos idő után már nem is kellett volna erőltetni ezt a sorozatot.
Mindennek ellenére azért nagyon jó volt. Megmutatta mindkét embertípust, azoknak minden előnyeivel, hibáival, változni akarásával és erre képtelenségével. No meg az erkölcs nemlétét sem lehet elhanyagolni, ha már erről a sorozatról szólunk. Mindenesetre figyelemre méltó a kilenc évad, mindig is a kedvenceim közé fog tartozni. Nem mindenki tudja elviselni ezt az ízlést. Azért kár, hogy mindig is csak olyanok fogják végignézni, akik az utolsó részen, a búcsúzáskor soha nem fogják megsiratni sem Sean-t, sem Christian-t. Végül is olyanok vagyunk, mint ők. És ők sosem sírnak.

Esti

"Én elfelejtettem fiatalságomat", "ő bizonyította be, hogy minden viszonylagos"; "veszélyeztette a komolyságomat", de "ő tanított meg énekelni, hazudni és verset írni"; "én belehelyezkedtem a társadalmi közszokásokba", "ő hirdette, hogy a halál örökkévaló..." "Közönyös sosem voltam iránta."
/Kosztolányi/

"Édesapámnak igaza volt. Nem vitte semmire. Itt csak remeteszegénység, szabadság és koldusfüggetlenség. Valaha én is így akartam. Szemem megtelt könnyel..."
/Karinthy: Találkozás egy fiatalemberrel/

"Én gyűjtöttem, te szórtál; én megnősültem, te agglegény maradtál; én imádom a népemet, de te világcsavargó vagy, szabadon repülsz."
/Kosztolányi/

"Csak magamról beszélhetek... Mi is történt? Voltaképpen semmi. De sokat képzelődtem. Ez is az életünkhöz tartozik... Egy álom is valóság. Ha arról álmodom, hogy Egyiptomban jártam, útirajzot írhatok róla."
/Kosztolányi/

Our everyday life 09.

- Nekem nincs karácsonyi hangulatom. Feldíszíthettük volna kicsit a lakást, vagy vehettünk volna valami kis fát. De nem...
- Hol a fa, főnök?

Mutass új világot!

1
Nem is igazán tudta volna mihez hasonlítani ezt a csodát. Csak ült ott, és csendesen nézte a jelenséget. Arra gondolt, hogy eszébe juthatna már egy ide illő dallam, de az esze már rég átadta magát teljesen a látványnak. Fura, hogy pont ilyenkor nincs egy szép akkord sem – gondolta. Most nincs semmi. Csak ez van. Ez a balkon és ez a város. A hóesés. Amit most lát életében először.
Nem bírt elszakadni az utcai lámpák fényeiben hulló apró pelyhektől. Olyan csodálatos. Olyan ártatlan. Lágyabb, mint az eső; szomorúbb, mint a napfény. Szeretetteljes. Elmosolyodott – mikor mosolygott valaha az időjáráson?
Csakhogy minden varázslat a múltja ellenében vált különlegessé. Folyton ez jár a fejében. Tudja, hogy ezzel megmérgezi a pillanatot, de nem bír tenni ellene. Úgy elbújna a világ elől. A vastagodott ágak és a porcukor-katedrálisok masszája elől. Ezektől a lassan hulló lélek-hópelyhektől menekülne. Mert gyönyörűek –, és mert eddig nem élhette át a szépségüket.
Most viszont már semmi sem számít – hiszen itt van. Itt, a télben. Órákig ült ott talán.

2
Nem is hallotta, hogy kijött utána, csak a lágy érintést érezte a vállán és az arcán az övét.
- Gyönyörű, nemde? – kérdezi tőle.
- Igen. (…) Gyönyörű.
Aztán csak hallgattak, a hó meg csak hullott rendületlenül. Mintha eltökélte volna, hogy ma este beborítja a város összes bűnét.
Aztán elmegy a másik. Egyedül hagyta a párja meleg teste. Most jött csak rá, hogy mennyire átfagyott.
Vissza kéne mennie a hotelszobába, de még ad egy kis időt magának és azoknak a különleges érzéseknek, amiket még azokkal sem osztunk meg, akik a legközelebb állnak hozzánk.
De csendesen visszajött ő. Szó nélkül, gondoskodón ráborított egy meleg takarót. Nem volt csalódott, hogy nincs egyedül. Szüksége van rá: neki csak ő van. Ő, aki most melléül, és forró teát nyújt felé mosolyogva.
Annyi minden van itt, a balkonon. A város a lába alatt, a szerelme a másik székben, és persze élete első igazi tele. Nem tudta, mivel kezdjen. Mert mondani kéne valamit. Később mégis úgy dönt, inkább hallgat. Nem mindig kell elérni ehhez a részhez. Néha elég csak a csend és egy kéz a másikban.
Még sokáig ültek így. A hó esett.

Our everyday life 08.

"Zeusz: Üdv Hádész! Örülök, hogy felugrottál! Mi újság az Alvilágban?
Hádész: Á, semmi különös, sötét a kéró, elég büdös is. És persze dugig vagyunk halottakkal." /Herkules/
- Ezt mi is elmondhatjuk magunkról. De remélem nincs tele halottakkal.
- Még...

Our everyday life 07.

- Van Death Note DJ manga...
- És durva vagy ilyen Light-os?

Bécs

Gazdagok vagyunk

Apró kis gyémántok
hullanak az égből,
csillogó szélárkok
puha zenéjéből.

Ma éjjel gyémánt esik,
bizonyára te is látod,
az álmodók így teszik
párnára a régi álmot.

Mert most minden csillog,
kavarogva, peregve száll,
meg is fordul néha itt-ott
a sötétben a gyémántár.

Hány jó ember

fog még meghalni?

Neked ki az Ulpius-od?

Sokféle válasz létezik. Kiragadom a magamét. Hogy nekem ki? Inkább: "kik". A családom. A ház, amiben felnőttem. A régi iskoláim. Azok az emberek, akiket valaha - ha csak egy percre is -, de a barátomnak neveztem. A szerelmeim. A szülővárosom. A falum. A templomunk. A patak. A Somló. Ajka. Kislőd. Pécs. Ti. Ti vagytok. De legfőképpen Te, aki érted a soraim. Mert tényleg szerelemmel szeretlek, és sosem tudnék megválni tőled. És mert neked köszönhetem, hogy ezt leírhatom. Nem miattad tudok az Ulpius-okról, hanem érted. Ezért nekem Te vagy az egyik legdrágább Ulpius-om. Azt hiszem, egymáséi vagyunk.

Csörömpölés

Mégis magamra vállaltam,
pedig nem is én törtem el
a bögrét. Csonkjait láttam -
egyet sem ismertem fel.
Persze, hogy megint változom,
egyszerűsítem a vádakat,
könnyű lehet - ha akarom -
Kinőni a tárgyakat.
Mert ezek csak dolgok, lásd be,
kidobhatod a maradványait.
Nálam is széttörött egy s más, de
nem láttam, csak a hangjait.
Vagy még azokat sem hallani,
csak egy ócska felvétellel;
jobb olyanra nem is gondolni,
mennyi minden romlott már el.
Feküdnék csak néma csendben,
tegye a dolgát a nagyvilág,
közben összeraknám a szívemben
a csorbult kis harmóniát.

Márisaszívmellettvan...

30Y - Ásító

Best of

Mindig is össze szerettem volna szedni azokat az emberkéket, akiket nagyok szeretek.
Nos.
Alan Rickman
Évekig volt a kedvenc színészem. Na meg ő Piton professzor.

Johnny Depp
Johnny-t mindenki szereti:) Jó, hogy Tim Burton és Stephen King is:)

Brandon Lee
Mert beleszerettem a Hollóban.

Michael J. Fox
Mert bármennyiszer meg tudom nézni bármelyik filmjét.

Hugh Jackman
Mert ő Wolverine.

Jack Nicholson
Mert ő az első Joker. És mert ő Jack. Mondjuk mindig is a "Lesz ez még így se" volt a kedvencem.

David Duchovny
Mert a szüleim és az X-akták neveltek fel.

Heath Ledger
Mert ő a második Joker, meg a szőke lovag Lichtensteinből.

Sam Neill
Mert ő volt az első kedvenc színészem, és az első kedvenc filmemben is játszott. Igen. A Jurassic Parkban. Amit egyébként Oahun forgattak.

Katherine Moennig
Mert ő egy jelenség.

Michael Emerson
Mert ő a kék szemű Benjamin Linus.

Mikhail Baryshnikov
Mert egyszer egy lánnyal nagyon szerettük őt, és mert tök jól táncol.

William Petersen
Mert Gil Grissom a kedvencem a Helyszínelőkből:)

Bill Nighy
Mert olyan kis hülye, és mert ő énekli a kedvenc számomat:)

Neil Patrick Harris
Jahát, ő Barney.

John C. McGinley
Mert Dr. Cox-ként iszonyatosat alakít.

Anthony Hopkins
Hannibal Lecter. Pont. Na meg a "Ha eljön Joe Black".

Robert Downey Jr.
Mert jó hangja van.

Hugh Laurie
Mert írni nem tud, de nagyon jó színész.

No meg hát mindegyiket nagyon imádom:)

"Jól van, Bartleby, gondoltam, maradj csak ott az ellenző mögött; nem bántalak többé; akár az ósdi székek, oly ártalmatlan, oly csendes vagy te is; röviden: akkor érzem csak igazán egyedül magam, ha itt vagy te is."
Herman Melville: Bartleby, a tollnok

Gondolnom kéne már valamire -
jutott eszembe ma is.
Hogy milyen szomorú:
odafele már havazik,
én meg nem láthatom.
Aztán ez sem tört le igazán,
mint az sem, hogy nem vagy már velem;
talán lassan tanulom
elvarrni a szálakat.
Még szeretem a magányt.
Nem találom mostanában,
hol van az érzéketlenség határa.
Ne aggódj! - mondom majd, amikor
épp egy olyan széken ülsz,
ami velem szemben lesz -
nem vagyok fáradt szeretni,
csak éppen elfogyott a kedvem
pont veled törődni.