Always

Még mindig

szeretem ezt a zenét.

És még mindig félek Frank-től.

"Ezért nem nyerhet soha a Red Sox."

A zajokról

Ilyenkor már semmit sem hallani,
csak a vonatokat.
Mintha én is utaznék.
Lehetnék a zöldruhás nő
a másodosztályon,
elképzelem, ahogy
csikorgón megérkezem
és vár valaki,
talán még a bőröndöm is viszi.
Vagy a fekete kalapos
sovány úriember,
aki továbbmegy,
mert minek is szállna le,
ha nem itt él.
Vagy egy kisgyerek,
aki az anyja vállán alszik.
Neki nincs hova mennie,
mégis otthon van;
ő még így hívja
a családot.
Bárki lehetnék,
valaki más,
próbálom elképzelni
milyen az utasoknak
éjjel hazaérni.

Pajtásom

Már nem is emlékszem a részletekre,
te valahogy megint ott voltál,
olyan hihetetlenül
- mint valami elhagyott tárgy -
kerültél meg újra.
Olyan kedvesen lézengtem
utcákon, hátha megtalálsz,
de a végén
magam mentem haza.
Valami kapualjban várt ő,
éppen elnyomta a csikket,
a rég látott jóbarát
a házába intett.
Mikor ajtót értem
fegyvert is fogott rám,
"elfogadást adok"
- vágta hozzám
a golyót meg a fejbe,
"mert csak oda való"
ennyit válaszolt,
mikor a szívbe is kértem
egypár fáradt golyót.
Nem látom az arcát,
de ő most is itt van,
azt mondja, nincs neve
meg hogy te küldted,
de nem hinném,hogy név nélkül
lehetne élni,
Groteszk-nek nevezem
- te küldted -
te is az vagy nekem.