Our everyday life 06.

- De most miért ekkora baj, hogy odaadja a pálcáját?
- Mert nem a varázsló választja a pálcáját, hanem a pálca a varázslót. És így nem szívesen válsz meg valami olyantól, ami lényegében te vagy.
- Jó, de ha már kitetováltatom magam valaki miatt, akkor a pálca már mindegy, nem???

A Halál Ereklyéi

Nos, megnéztük az utolsó előttit is, kritika nélkül szeretném írni, hogy nagyon jó volt! Pedig tényleg a legalsó határsöprésre számítottam, de szerencsére jókorát csalódtam.:) Ja, aki nem olvasta a könyvet, annak üzenem, hogy hagyja a francba ezt az egészet, úgysem fogja megérteni a filmeket. Ez már nem gyerekmóka, srácok. Denemám.

Egy lány mesélt

Én meg csak hallgattam.
"Elmegyek külföldre. Úgymond "szerencsét próbálni". Utazni. Látni a világot. Annyira szeretném látni Moszkvát! Szeretnék Sydneyből Los Angelesbe repülni és Londonban pár hónapig egy kis albérletet fizetni. Szeretném bejárni a Nagy Tavak környékét hátizsákkal, szeretnék egy hajón szolgálni a Karib-tengeren. Látni fogom Hawaiit és napozni fogok a hófehér homokon. Mindezt szeretném. Mindegyik bakancslista-tétel. Remélem, megadja nekem Isten ezt a lehetőséget. Igen, nagyon sok pénz, de hát dolgozni megyek, nem nyaralni. Valamilyen munka biztos vár rám valahol. Mindenhol. Én nagyon szeretnék utazni. Hajt a vérem. Csak mennék, mert látni akarom felkelni a napot Indiában. Látnom kell. Annyira szeretném látni, hogy mi van a négy fal után. Hogy mi van kívül. És nem csak a tévéképernyőn. Élőben. Érezni az illatokat. Azt akarom, hogy mindenhol legyen egy otthonom. Hogy sok tucat volt lakásom legyen és még több eljövendő.
Menni szeretnék már. Mielőtt meggondolom magam."

Veréb

Csak a gond

Van egy jól megszokott pillanat, amikor az ember megnyugszik egy bizonyos szinten, hiszen már tényleg túl van valaminek a törtrészén, és azt hiszi, hogy innen már nem lesz nehezebb, mert a kezdet már kész. Már csak sodródni kéne az eseményekkel meg a gyors napok egymásutánjával. No és miért kell, hogy jöjjön az a pont, amikor rájövök, hogy egész eddig valahogy rossz úton jártam és valami egész mást akarok csinálni? Hát ezt nevezik a döntésképtelenséggel párosult szívásnak.

- What was so wrong with me? What about me?
- What about you?

Our everyday life 05.

- Szerintem mi a Purgatóriumban élünk.
- Szerintem a Pokolban.
- Nem, ez a Purgatórium.
- Hát, akkor eléggé el van cseszve.

Our everyday life 04.

- Tumorod van.
- Neked is szia.

Hogy szeretet nélkül szabad ölni...

Csak kapálóznod kellett volna,
ennyit vártam tőled,
csak ennyit,
mielőtt megöllek.

Csak egy kicsit,
mintha élnél,
és szeretnél
hozzám tartozni.

Aztán hagytad,
hadd tegyem a dolgom,
nem próbáltad eléggé
elhagyni a hurkom.

Megkönnyebbülsz.
De belegondoltál, hogy
az utolsó gondolat az életedért,
hogyhogy az volt, hogy "Miért?"

Our everyday life 03.

-Várjál, mert most kinyitják.
-Mit, a Locke-ot????

Our everyday life 02.

- Brian egy alkoholista. (Family Guy)
- Én szeretem Briant.
- Én is, de egy alkoholista.
- Tudom, azért szeretem.

Our everyday life 01.

- És minden nap megnézed, hogy van-e róla új kép?
- Nem. Csak amikor eszembe jut.
- Tehát akkor minden nap.

"Tégy úgy,

hogy nem búcsúzunk el sosem."

Mi lesz majd aznap?

Úgy vág szájba néha az emléked,
hogy érzem a vér ízét is a számban.
Régen meg még idehívtalak,
te meg csak most jössz.
Csak mennél már el.
Kicsit elmaradtak a dolgok benned,
vagy inkább ott sem voltak,
csak néha képzelem,
hogy ez is pont miattam van,
és fel fogsz majd hívni éppen akkor,
csak nem tudom, milyen
hangulatban érsz el:
tagadni fogok vagy futni hozzád.
Persze ez is csak egy
negyvennyolcadik dimenzió,
ami, ugyebár, sosem létezett.

Hajnalhárom, wc

Érdekes, hogy egy még illemhelynek
sem nevezném ezt a helyet,
mégis itt kell kutatni megint
egy használható arc után.
Aztán valahogy ezt is elhagyom
kifele a pult mellett.
Másnak biztos jobban kellett.
Eszembe is jut, hogy
szeretem azt az embert.
Vagy legalább szeretnem kéne,
ha már meglopott.

Nem mindig értem a párhuzamot,
ahogy a felesleges papírok és
zsebkendők jutnak eszembe.
Meg ahogy szelektálom őket egy
farzsebbe mindig,
ha nem tudom pontosan,
hol és mikor kéne megválnom tőlük.

Aztán most az utcán mit kezdhetek azzal,
hogy neked is csak
egy teleírt papír vagyok?

Szabadon a ketrecben

- És mi fog a legjobban hiányozni? - kérdezte, közben arra gondolt, hogy soha semmi nem fog neki hiányozni, mert szabadon fogja engedni a lányt.
- A buszok. - mondta mosolyogva.
- Mi?
- Imádtam utazni. Felülni egy buszra, és elmenni. Andalító zenéket hallgatni és csak nézni ki az ablakon, mindegy, mi van ott. Hogy sötét van vagy világos. Hogy szép vagy nem. Mindent szerettem, amit az ablakon keresztül láttam. Olyan szép volt. Az erdők és a szántók voltak a kedvenceim ősszel. Különösen gyönyörűek. Tudod, amikor megy le a nap: az arany és a narancs ezer árnyalata. Tökéletes világ.
Meg aztán hiányozni fog, hogy sosem láthatom már, milyen is az út Oroszországba a buszablakon keresztül. Biztosan szép. Főleg ősszel.
De én már sosem láthatom Moszkvát.
Ez az esély fog a legjobban hiányozni.