Nagyonhiányzol:(

Javítom

Kicsi K., te ott voltál velem:)

fűbentáncolós

kocsicsomagtartónaknekidőlős

nagyonmelegtrikósszakadtfarmeres

tornacipős

fesztet akarok

Stanci és Anti kalandjai I.

Stanci slattyog folyosókon át,
keresi másfélórás otthonát.
Talál egy faajtót, éppen
zárva van még, eképpen
falnak dőlve olvas Celan-t,
nem is várta a nagy elánt,
amivel Anti feléje indul,
sötét zakó, fehér ingujj,
hasított cipő, kulcs fordul,
Stanci mészárszékre indul.

heppi börzdéj

Mindig mindenki szarul van, én mindig mindenkit körbeugrálok és egyedül én vagyok az, aki TUD mosolyogni érted, és nem is az, hogy mi van velem (ja és a plusz szak felvétele sem segített a fáradtság tekintetében). De érted, meg sem kérdezik, mindenki csak a saját szarját mondja, elegem van, hol vagyok én, mi van velem, mi van velem, mondjátok már, hogy rám is kíváncsi valaki, jól vagyok, csak elegem van, hogy mindig mások, mások, én meg soha SEHOL, kit érdekel, hogy mi van velem, de én legalább mosolygok.

you left me alone always here there lie lie lie without belong to you anybody nobody cables monitoring faces flash everywhere what for belong to me have it have me right in your side gone time buy your suicide sell the mortal life take this shirt throw away hide stand stop lie hangs around curtain hide faces fall down hand not in hand holding knife cut it cut the baby polar bears eat it shouting very end because you left lie lie bite lie arms faces sink don’t let me down think our dream killed cut it not this leg neither this crush sentences breaking cut the innocents have me do you they think have to hail to the lord hit me rape possibly lay can see that star it will die tomorrow missing lady the field where i died sin sin lie monitoring watch see everything can’t u see lost in blue i forget to break will do it because just just have it have me let me stay around throw away we were good enough i can do it can be better more then everything you love if you loved me you would come if you had loved me you would have come for what cry remember if you remember that angry worry cry lie stay away buy music love ruling class rebel invite your neighbour he will be main menu delicious bastards broken things and you and me

Mandulavirágzási Tudományos Napok

már csak 23 nap...

Modulok

Pedig nem is nehéz - mindig ezt mondod,
én meg hogy: nem is érdekel, menjünk.
A kabát az oka szerinted, azért lett csálé.
Sose tudok angyalt rajzolni a hóba.

Aztán a műholdak is,
csak az ablakom fényét látják,
engem már nem,
messze mennek,
utas nélkül,
más helyekre.

Valahol megszökik a figyelem,
olyan helyre képzelem,
ahol egész dolgok vannak,
egészen egyszerűek,
mint a beszélgetésünkben
az üres szavak
vagy ahogy egy másik lányba
beleszeretsz,
nézd,
mert ilyen egészen egyszerű.

A kettő

Nos, hát igazán nem fogom ezt sem túlzásba vinni, csak az első benyomás alapján hirtelenjében levetem a gondolatokat.
Szóval adott volt egy film, Guy Ritchie megalkotta, imádtuk, szerettük, korhű volt, poénokkal tűzdelt, hihetetlen karakterekkel, csodás ruhákkal, szürkéskék londoni égbolttal és a Baker Street 221/B csodás kis "hétköznapjaival". Aztán jött a kettő és egy röpke pillanatig sem fogalmazódott meg a fejemben az, hogy ezt talán el is lehet szúrni. Nos, igazam volt.
Méltó, igazán méltó kis folytatást láthatunk. Egy nagyon kicsit aggódtam, hogy Párizsba helyeződött a történet szála, ennek ellenére nem volt ezzel sem semmi gond: kihagyták a kliséket és a helyszín közel sem volt annyira hangsúlyos, mint amennyire féltem tőle.
A főszereplők most is hozták a jól megszokott formájukat, semmi probléma nem volt velük. A karakterfejlődést kicsit hiányoltam ebben az új változatban - értem én ezt Watson kötődési problémáira -, de oda se neki.
A slow motion snittek nagyon jók voltak, hihetetlenül, bár sokadszori megnézésre már nyújtottnak fogom gondolni. A legjobb megoldás mégis szerintem az a kameramozgás volt, mikor az adott dologgal mozog a kamera és nem az adott dolog mozgását veszi fel. Pont akkor és pont ott és pont addig. Eszméletlenül elképesztő volt.
Kellemes meglepetésként feltűnt Stephen Fry Mycroft Holmes szerepében, bár itt nem az okosabb testvérnek nevezném, inkább a... No, majd kitalálok egy szót, egyelőre csak "a little bit Fry...."

De Moriarty professzorral (Jared Harris) nem nagyon... Vagyis nem tudom. Majd eldől. Nem tudok most még képet alkotni. Nem tudom, hogy szerettem-e. Mármint sok dolgot nem szerettem így első ránézésre (Harry Potter, Lost, Trónok harca, American Horror Story), amiket később nagyon megszerettem. Majd az idő megválaszolja. Jared Harris játékával sincs bajom, egyelőre, kikockázás nélkül. Viszont az nagy szívfájdalmam, hogy a könyvek alapján azért gonoszabbra számítottam. Eszesebbnek, hiszen ő egy tálentum, hát ő Holmes legnagyobb ellenfele! A nagy Moriarty professzor! Aki mindig háttérből irányít, aki mindig megússza, aki még Sherlock eszén is túljár! Erre igazából a film nem igazán világított rá, sőt semennyire se, sőt, ha tovább megyek - és tovább megyek -, akkor azt kell mondanom, hogy egy Blackwood-hoz hasonló karaktert láthatunk. Ezzel amúgy nincs gond és elismerem, hogy azért Moriarty nagyobb dolgokat vitt véghez, de mégis... Egy gonosz karakternek mindig sokkal, de sokkal gonoszabbnak kell lennie ahhoz, hogy a hős legyőzhesse heroikus küzdelemben. No azért mégsem panaszkodom, volt jópár zúzós jelenet, úgyhogy szót se többet.
Így állunk, ennyi voltam, nézzétek, szeressétek.

P. S. szerelmesvagyokrobertdowneyjrba