Végtelen hideg síneken
vitte a vonat keleten
őket mindig összeláncolva;
mintha két önzés együtt táncolna.
Reméltek a szétfagyott tájban,
vonatkabinban, szellemórákban
voltak egyek az út porával,
egymásba vetett hitük bizalmával.
Keddre virradóra a vonat megállt,
az egyikük szép csendben leszállt,
míg a másik aludta kettejük álmát.
Az álmodó nem tudta, hogy széttépték a láncát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése