"Ha jó leszel, holnap este elmesélem neked Claudius császár históriáját. Azok árulták el őt, akik a legközelebb álltak hozzá. (...) Sötét zugokban sugdolóztak és késő éjjel jártak ki. Összeesküdtek ellene. De Claudius császár tudta, hogy készülnek valamire. Tudta, milyen szorgos kis méhecskék... Egy éjjel leült az egyikkel, a szemébe nézett és azt mondta a nőnek: >>Mondd el, mit csinálsz mostanában, szorgos kis méhecske... vagy lesújtok azokra, kik a legkedvesebbek neked! Meglátod, a vérükben fogok fürdeni.<< A császár szíve majd megszakadt. A kis méhecske jobban megsebezte őt, mint bárki más tudta volna."
/Lucius Aurelius Commodus Antoninus/

Ajka, te csodás...

No most már ideje lesz tényleg hazamenni, látni a családomat, elmenni végre a régi kocsmába, beszélgetni a jóbarátokkal, lófrálni Ajkán a tanulást mellőzve, ellátogatni a Bányászra, hajnalban hazaérni, Sárcsin sütni, tűz mellett gitározni, spontán dolgokat csinálni, meglátogatni az Ifjúság útját, tó körül sétálni, patakot ugrani, meddőre mászni, medvehagymát szedni, Hegykapuban ülni és kirándulni, kirándulni, kirándulni...

A lehetőségekről

annyit mondanék, hogy eléggé ambivalensek. Az egyik oldal az, hogy van egy esély, ami talán szebbé és jobbá tesz mindent. Amitől embernek érzed magad, ami segít kikászálódni minden eddigi dolgodból, amitől talán még verseket sem kéne írnod. Ami mindent megváltoztatna.
A másik oldala az, hogy egy esély jön, és semmivé is fog foszlani, mert az élet már csak ilyen. Eltűnik, és újra csak a tűrés jön, az elfogadás és a bölcs beletörődés. Talán jó az immunitás valakinek - nekem jó, már rég elfogadtam - mert máshogy nem is történhet. Egy másik aspektus szerint ez eléggé szánalmas: mindig csak még egy, még egy, s aztán újra még egy... De mindegyik csak egy újabb "lantzenére elkopott románc"...
http://www.youtube.com/watch?v=_5b6tyl5MXk

Egyik hétfő délelőtt...

pont így éreztem magam: inkább mentem volna másfele, mint az egyetem irányba, dehát végül mégis ott kötöttem ki.
"Ez a nap már tönkrement..."

PEN Day 4

El is felejtettem: akit érdekelne, hogy milyen is az élet itt, Pécsett, annak nosza:
www.pecsiegyeteminapok.hu
No szóval itt voltunk megint, és az este végén ott kellet hagynunk mindent, könnyes szemmel körbenézni, hogy igen, bezony: megint csak jövőre. Hejj, de messze van még Utcazene!
Azért gazdagabbak lettünk pár pólóval, kitűzővel, programfüzettel, fényképpel és élménnyel: ezeket beteszem az emlékkönyvbe.

PEN Day 3

PEN-ről hazaérni cipő nélkül, cipőfűzővel a kézen, PEN-es pólóban (mohazöldben, mert Mardekár-szín nem volt), véresen, pezsgős hajjal, maradék bolognait eszegetve, holnapi ZH-ra nem készülve: felbecsülhetetlen. Nem szokásom, de mégis megtenném: a mai 30Y koncert (szintén felbecsülhetetlen) után úgy érzem, hogy jó lenne már leírni az összes kedvenc dalrészletet. Merthát mégiscsak ajkai/pécsi vagyok...
"Most úgy mondom el, ahogy te mondanád nekem,
Jó volna hallani, én meg mondom, mi a vége..."
"Most úgy mondom el, ahogy nem mondanád nekem,
És én se semmit, csak hallgatok róla..."
"...És már a vád sincs, hogy hazudtam, hazudtál..."
/6 milliárd/
"A világ lepedőjén nemcsak atkák laknak
Állatok feküsznek, emberek harapnak..."
/A világ lepedőjén/
"Átszalad és ha már nem talál csillagot, elhiszi,
Elhiszi, hogy nem ő és elhiszi, hogy nem én vagyok..."
/Átszalad/
"Van ez a szar élet bár szebb is lehetne
Ha nem volna kényszer hogy minden szar este
Eljátszam milyen szar nekem ez az élet
Hogy örülj ha hozzáméred majd a tiédet..."
/Azt hittem érdemes/
"Akárhogy is van én már életemben
annyiszor terveztem magamat másra.
Magamnak nem nagyon feleltem meg,
neked jó leszek elszámolásra..."
/Bájtos mosolyú lány/
"Szóval, ennyit arról, hogy dicső,
szóval, ennyit arról, hogy szégyen,
amit összekuszálsz nyáron,
azt bogozd ki télen..."
/Bogozd ki/
"Ha kérnél könnyű táncba vinnélek,
Lásd mennyit ér az ígéret,
És kart a karba fonva, óóó forognánk..."
/Dal a lufiról/
"...és onnan fogod tudni azt hogy én vagyok az egyetlen ember
akivel jó lenne egyszer..."
/Defender/
"...az éjjel almafa voltam
és inkább csak egyedül álltam
nem tudtam róla hogy
voltunk még így egy páran..."
/Éjjel/
"Beszéljenek tücskök, együtt hallgassuk csak
Hallgassuk el azt, hogy milyen lesz majd holnap
Hogy a tücskök helyett ajtócsapkodások
Félrevert harangok, miegymások..."
"Ne ülj most le mellém, menjél más vonattal
Keress másik várost..."
/Felhő/
"...A reggel így telik kisírt szemmel
Csukok ajtót míg bejön a reggel..."
"Mintha szívből jövő kalapálás volna
Most úgy üti kezével az ajtót dalolva..."
/Felhő csorog/
"Ablak vagy tükör, vagy tó ha befagy
Ajka városában nulla fok alatt..."
/Jéghideg/
"... Nem nagyon érek többet mint
amennyit kinézel belőlem..."
"...úgy vetem papírra hogy
nem sarjad semmi belőle..."
/Iker/
"Új élet, új lárma
Rossz álmok, fejtámla..."
/Kerticsap/
"...Plombáld le a múltad
én is leplombálom,
mérje meg biztosan
azt hogy mit ér az élet..."
/Lécci álltass/
"Olyankor lágy eső
olyankor más nincsen..."
/Olyankor/
"...Zászlók is lobognak könnyes szemmel nézel körbe
Hogy itt kell hagynod mindent
hogy megint csak jövőre..."
/Öltöztetnéd megint/
"...Tánctanár volt a száraz martinit szerette
olyankor a kabátját és a tánctanárt is levette..."
/Pécsi tánctanár/
"Hogy majd ráér megtalálni azt
aki az ő életét úgy belakja, hogy
a mosdó mellé a borotvája és
posztert ragaszt a csupasz falakra."
/Pont úgy kezdem el/
"A szívem úgy lenne
egy másik emberbe
hogy ott majd, hogy ott majd lássa
azt hogy milyen
volt az az ember
akibe egyszer
lakott és nem tudta
azt hogy kiben
ver ez az élet
amibe ő lett
az aki, az aki lökte
az anyagot..."
/Próbáld fel/
"A kezdőbetűket az ajtóra tettem
azaz ragasztottam celluxszal fára,
azért hogy aki most egyedül van
találjon az bennem valahogy párra..."
/Someone else/
"...nincsen szeretője és
nem volt barátja
az éveket bedobta
egy szív nevű gödörbe
eső esett rá és
iszap lett belőle..."
/Puhatalpú lányok/
"Fáradt vagyok kicsit, kicsit elfáradtam
Egy hosszú kávéért megyek a Szenesbe..."
/Szenes/
"Tizenkettő voltam és anyutól kisírtam
Valami sötétkék mackófelsőt
És a gombás szökőkútnál vártam
Tudod azt az igazi elsőt...
De nem az volt vagy legalább nekem valahogy nem volt részem benne
Hogy a szívemet úgy üsse ki a lány mint a Carter doktor a vészhelyzetbe’..."
/Teremtős/

PEN Day 1

PENdulunk újra idén is, tegnap Kiscsillag, Vad Fruttik és HS7. Gyorsanbejutás, koncertezés, kéz a kézben sétálás, köveken járkálás és hajnali buszra várás: Erika szereti az ilyesmit.

Képek Anyukámnak

Tanulmány

A porban apró állatkák élnek:
mulatnak, rejtőzködnek, zenélnek,
földre hullott vágyakat esznek,
elejtett álmokból kilóra vesznek.

A lelkük mályvaszínű kis cafatka,
testük kész bőrdíszmű alatta.
Ez náluk már csak így van, mer'
a szívet látják, nem azt, akiben ver.

Megfigyeltem kis mikrokozmoszát,
az útszéli por pöpp társadalmát.
Leskelődtem utánuk, megszerettem őket,
mi más dolga lehetne egy porban fekvőnek?

Eső előtt, eső után

Révben

Könny. Könnyek. Megállíthatatlanul sírnivaló percek. A lélek mélyén táncoló, pörgő-forgó, kimondhatatlan szavak. Égő, lüktető, csukott szemek, melyekből sós folyók indulnak barázdákban, hogy a másik hátára hullva találjanak vigaszt. Elfogyott ölelésben kibontakozó örök összetartozás. Egymásba borulás.
Magány akarása, egyedül kucorgó vágy és félelem. Rettegés a boldogság illékonyságától. Öröm. Megkönnyebbülés az üres évek után. Újra élet.
Mindketten tudják az egyetlen könnycsepp meséit. Mégsem beszélnek. A lány nem akarja látni belső harcoktól megalázott párját. Nem akarnak szavakat keresni. Csak várnak. Várnak, nem mozdulnak. Várják, hogy elmúljon.

Szavazás 2010, én így szeretlek!

Verőfényes napsütésben, vékony pulcsiban, lyukas tornacipőben indultam a Polgármesteri Hivatalba kora délután. Amikor odaértem, még viccesnek találtam, hogy a Kossuth tér végén áll a szavazók sora. Egy óra múlva már más volt a véleményem, mindazonáltal még az eső, az átázott ruháim, hajam, cipőm vagy a 150 km/h-s hideg szél sem tudtak eltéríteni állampolgári kötelességeimtől. Amikor végre bejutottunk a kapukon belülre, szimpatikus sor(s)társaimmal együtt előrefurakodtunk, mert valamilyen felfoghatatlan rendszer szerint az A-tól K-ig tartó intervallumba eső tagok elsőbbséget élveztek. Amikor végre ott voltunk, láttam, hogy igazából senkinek sincs fogalma semmiről, teljes fejvesztettség állt fenn a jegyzők és a többi között. Valahogyan mégis eljutottunk 2 óra tortúra után a szavazófülkéhez. Igazából nem fogok csodálkozni, hogy Pécsett az összes "x" egy kicsit bele lesz vésve a szavazócédulákba... Ja és hogy teljes legyen a nap, a boríték még el is vágta a nyelvem, amikor leragasztottam. De hát már túljutottam a megrázkódtatáson, szóval 100%-os a mizéria lelki feldolgozottsága...

No és most nézem az M1-et. Igazából a szavazásra szánt idő azért tolódik, mert nem készültek fel azoknak az embereknek a nagy számára, akik lakóhelyüktől távol szavaznak. Valójában ehhez minden adat megvolt, mivel nyomtatott lapom volt Pécsett, külön, szépen, csak nekem, ugyanúgy, ahogyan mindenkinek. Előre lehetett tudni; ha volt idő kinyomtatni, akkor felkészülni is fel lehetett volna, nomeg nem is tudom, mire számítottak egy egyetemvárosban. Ott volt egy rakat lap és arra gondoltak, hogy milyen jó lesz majd begyújtani vele, nem arra, hogy húú hát vazze, ez azért sok, szal lehet, hogy 3-nál több szavazófülke kéne, meg plusz 10 adminisztrációs ember. Végülis nem érdemes ezen bosszankodni, csakháthogyugye ami megesik tényleg az emberrel...

Süveges Gergő azért elég jó hangulatban tartja a nézőit. Kabaréééééé van, emberek, kabarééééééééééééééé!!

Manderley

Éjjel álmodban újra és újra Manderleyben fogsz járni. Magaddal fogod vinni az útra mindazt, amit neked hagytam magamból. Az emlékemet.
Tudom, hogy törődsz még velem, aggódsz miattam és emlékszel minden mozdulatra. Tudom, és nem csupán azért, mert mondod.
Évek múlva pedig meg fogod érteni, hogy túl sokáig vártál, s végül Manderleyben ragadtál.

"S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!"

/Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet/

Új álmok jönnek

Múlt éjjel újra álmodtam.
Évek óta nem volt ebben részem,
hogy takaróm ölelt csücskeiben
Álomvégben járjak egészen.

Álmodtam hajnalt, zsebórát és cirkuszt,
apró lábacskákat és narancsfényű utcát,
rettentő szörnyeket és széttépett öleket,
Álmodtam haldoklót, ahogy az életen lép át.

Úgy álmodtam, ahogy a dédim mondta régen:
Öröm egy álom, bármilyen is legyen,
hisz a szépeknek örülhetsz; rémálmaid
ellen pedig ébredésed valósága tegyen.

Így álmodtam én. Zilálva, mosollyal az arcon.
Senkiföldjén, az út porát viselve ment el
előttem egy feledett palástos száműzött herceg.
S néztem őt én: az újra álmokkal bélelt ember.

Medvehagymás réteken...