Ti

Barát az, kivel a tuja alatt játszol,
Akinek szülinapodon a házában alszol,
Kivel csak úgy buszozol órákon át,
Akinek tudod minden kínját-baját.
Barát az, akivel néha koncertekre jársz,
Aki felhív, hogy merre sétafikálsz,
Akivel napozol nyáron a hátsó kertben,
Akinek kutyáját sétáltattad a hidegben.
Barát az, kivel egy csónakban evezel,
Akivel egy hétig csak májkrémet eszel.
Barát az, kivel egy csapatban játszottál,
Vagy alkonyatkor irodalmat magoltál.
Barát az, aki versre nyitotta lelked,
Aki emberré tett - soha el nem felejted.
Barát az, aki messze van már tőled,
A Tagore sétányon a jobb pad övé lett.
Barát az, akivel évekig levelezel,
Akit higed vízzel öntöttél le egyszer.
Barát az, aki miatt táborba mész,
Egy hét a nyárból? Nem csak ennyit érsz!
Barát az, kivel évente összejársz,
Pápai utcákon fáradtan botorkálsz.
Barát az, akivel van egy közös kanapéd,
Az őzszemű, ki neked adná mindenét.
Barát az, akit lakva ismertél meg,
Akivel kentezel, amit sose nyersz meg.
Barát az, akit egy dunai éjszaka után
Nem veszítesz el - a lelketek közös talán.
Barát az, kivel vadmálnán szörcsögsz,
Vagy a patakparton szalonnával pöszmögsz.
Barát az, aki színházba megy veled,
Aki őrzi az évek háttamláját neked.
Barát az, aki zsepit kért tőled,
Akivel a szigorlatot együtt éled meg.
Barát az, akinek narancsszíve van,
Akivel együtt forgatsz a Király utcában.
Meccset néztek néha, csocsóztok is talán,
És hetekig nevetsz egy-egy szaván.
Barát az, kivel éjjel a lépcsőn beszélsz,
Aki tudja nagyon jól, hogy az álarcától félsz.
Aki számára nem giccs vagy, bár
Életed könnyen lehetne az is talán.
Aki gondol rád, aki verset ír neked
Noshát, mindezt: nagyon jól becsüld meg!