Nos, blog, nos, végre...
A napokban mutattak nekem egy idézetet. "Fölkereslek, hogy ne kelljen rádöbbenned: magamra hagytál." Igazán megdöbbentő, hogy akarva-akaratlanul rábukkan az ember egy-egy olyan véresen igaz mondatra más tollából, melyet a saját életére tökéletesen ráhúzhat. Ekkor jön az a bizonyos libabőr, majd a kutatás papír, toll után az örökkévalóság elraktározása utáni áhitattal. Majd az időnként előtúrás: sírás és nevetés vagy újraértékelés. Bármi is ez, elég sokszor megesik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése