Twenty years has gone so fast...
Ezt is megértük immáron, köszönök mindent, a köszöntéseket, az sms-eket, az ajándékokat, meg azt, hogy velem voltatok. A poszter örökké a falamon lesz:D Robi bácsi 4ever! <3
Tapasztalataim szerint mindenki bepánikol a 2. X-től, de számomra ez a nap is ugyanolyan, mint a többi. Most ez tényleg csak egy egyszerű nap vagy én lettem immunis az érzelmekre? Inkább az utóbbi, ha a bizonyos nagybetűs tükrét nézzük.
Más téma: ma késő délutáni vegetánciónkat az szakította félbe, hogy kidobtak minket az utcára egy mikrofonnal és egy kedves operatőr bácsival. Nem épp így gondoltam az első hírműsoromra, de aminek jönnie kell, az ugyebár jönni fog...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése