Ma lehetne újra valami szél,
hogy letépje a leveleket,
igazán szeretem nézni, hogyan
válik meg az élőtől a halott
kapcsolat. Aztán elkószál
forogva, pörögve; úgy tesz,
mintha nem is lenne majd tél.
Nem tudom elmondani ma sem:
mitől lettél te élő,
csak annyi biztos, hogy nem tudok
gyökeret növeszteni.
Valahol elvesztettem a vascsövet,
amit eddig támogattam.
Meg az a sok kisember is; soha
nem értek célba; mindig kopognak
reggelente, már nincs dobozom,
amibe összegyűjthetném.
Miért fogadod mindig
testvéreddé Káint?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése