- És mi fog a legjobban hiányozni? - kérdezte, közben arra gondolt, hogy soha semmi nem fog neki hiányozni, mert szabadon fogja engedni a lányt.
- A buszok. - mondta mosolyogva.
- Mi?
- Imádtam utazni. Felülni egy buszra, és elmenni. Andalító zenéket hallgatni és csak nézni ki az ablakon, mindegy, mi van ott. Hogy sötét van vagy világos. Hogy szép vagy nem. Mindent szerettem, amit az ablakon keresztül láttam. Olyan szép volt. Az erdők és a szántók voltak a kedvenceim ősszel. Különösen gyönyörűek. Tudod, amikor megy le a nap: az arany és a narancs ezer árnyalata. Tökéletes világ.
Meg aztán hiányozni fog, hogy sosem láthatom már, milyen is az út Oroszországba a buszablakon keresztül. Biztosan szép. Főleg ősszel.
De én már sosem láthatom Moszkvát.
Ez az esély fog a legjobban hiányozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése