És most csináljunk úgy, szépen kérlek,
mintha nem fertőződött volna még meg
az a jelként vöröslő seb ott bennünk.
Mintha minden, minden úgy lett volna,
ahogy a tompa éberségre rá van róva
az a jól elképzelt, siklott életünk.
Most ölelhetnél egyszer - úgy igazán,
hogy el is higgyem: nem csak lazán
kötözöd azokat a kávéházi csomókat.
Most az egyszer játszhatnánk együtt,
hogy ez a kétfelé ágazó megnyűtt
ösvény egymásba tereli a dolgokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése