Hát megjöttem, már jó régen, csak vizsga volt volt vizsga hátán meg miegymás. A Pannónia Fesztivál idén is nagyon jó volt, sőt sokkal jobb, mint tavaly. Minimális koncertveszteséggel vittük végig az élet folyását, pár darab étellel és nagyon jó emberekkel. Jujj de jó volt végre egy kis bródys vérrel találkozni no meg együtt örömködni... Felbecsülhetetlen... Néhányszor azért Zozyval úgy éreztük, hogy mi most ott halunk meg az első sorokban, de nem vagyunk mi papírpimpilik, szóval bírtuk a gyűrődést. A Katikát néha megtaláltam - néha nem, Rémót és Tesót is sikerült bekönyörögni a Cseri erdőbe, Grépfiúra és Citromkára pedig már szavak sincsenek. Szeretlek Titeket, fiúk!
Még egy Vakondos örömzene-kiskoncertre is eljutottunk, pedig az nem is volt fesztiválprogram: még túl is teljesítettük magunkat.
Az egész fesztiválon megint a Kispál volt számomra a legeslegnagyobb élmény. Ezen már meg sem lepődöm mondjuk. S mint tudjuk, sajnos fel fog oszlani: "..az életben nincs már több móka...". :( Ezért úgy döntöttem, hogy egy ideig a blogbejegyzéseim Kispál-idézetek lesznek, így tisztelgek valami nagyon nagy előtt.
Képek majd később...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése