Egy ölelésben

ott volt ez erő és a gyengeség; a tél illata, a nyáresték szele, gesztenyék esője, cseresznye- és mandulavirágokkal megszórva. Ott volt a fájdalom és ott volt a békülés; a harc és a béke elsiratása; a könnyezve didergés és a puha melegbe vackolás; a csalás és a szeretet; a vád és a szégyen. Végeredményben benne volt minden, de mégis semmi. Azaz csak egy mosoly, a szájszegletben, ami csak az olyan szerelmesek kiváltsága, akik így tudják ölelni egymást.