Sok dolog idegesítő a világban, de most kiragadnék egyet. Kezdődik ott, hogy én elkezdek szeretni valamit, mondhatni autodidakta módon. Szépen utánanézek, elemzem, összerakom, szétszedem, értékelem, elhelyezem, fontos lesz a számomra. Ezek után mások elkezdik használni ezen dolgokat általam; nos, ez még nem is lenne baj. De más kontextusba is helyezik azokat, és ím: már az ő személyes kis kedvenc dolga ("ismertetőjegye", ha úgy vesszük) lett az, ami az enyém volt, csakis az enyém. Igazából nagyon kivágja nálam a biztosítékot, hogy mások már az identitásuk részévé teszik azt, amit tőlem szedtek. Próbáljanak magukból építkezni az emberek, ne engem lopkodjanak. Természetesen a Tesó részéről ez okés: vele születésünk óta megy az adok-kapok, folyamatosan alakítjuk egymást és egyikünk sem sajnálja ezt a másiktól.
Egyszóval kérem hagyják békiben a világnakszétkürtölős-módszert, s szépen tegyék vissza a nem saját személyiségdarabkáikat oda, ahova valók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése