Beteszem az emlékkönyvbe

Kis pécsi látképem! Ma láttalak így utoljára...

Neked ki az Ulpius-od?

Sokféle válasz létezik. Kiragadom a magamét. Hogy nekem ki? Inkább: "kik". A családom. A ház, amiben felnőttem. A régi iskoláim. Azok az emberek, akiket valaha - ha csak egy percre is -, de a barátomnak neveztem. A szerelmeim. A szülővárosom. A falum. A templomunk. A patak. A Somló. Ajka. Kislőd. Pécs. Ti. Ti vagytok. De legfőképpen Te, aki érted a soraim. Mert tényleg szerelemmel szeretlek, és sosem tudnék megválni tőled. És mert neked köszönhetem, hogy ezt leírhatom. Nem miattad tudok az Ulpius-okról, hanem érted. Ezért nekem Te vagy az egyik legdrágább Ulpius-om. Azt hiszem, egymáséi vagyunk.

Szerettem aludni

az ágyadban. Ott a gangtól befelé.

Pécs, este, hangok, fények

http://www.youtube.com/watch?v=X4-gNN8WRHo
2010. 08. 18.

"... a helyér', ahol mindig szól a nóta"

Furcsa érzés itthagyni nagyon
megint egy évet egy pécsi padon.

De nekem csak ott van az igazi otthon,
ahol a város idéz engem ezernyi ponton.

És érzem a régi nyáresték illatát,
Futok is haza - már vár pár jóbarát.

Mert régről fog szólni minden idővel:
senki sem felejti hol és hogyan nőtt fel.

Évek múlva majd az Örök Várost is elhagyom,
és fájni fog, hogy a szívem itt ül egy padon.

"A többiektől szép az élet..."

Hát megjöttem, már jó régen, csak vizsga volt volt vizsga hátán meg miegymás. A Pannónia Fesztivál idén is nagyon jó volt, sőt sokkal jobb, mint tavaly. Minimális koncertveszteséggel vittük végig az élet folyását, pár darab étellel és nagyon jó emberekkel. Jujj de jó volt végre egy kis bródys vérrel találkozni no meg együtt örömködni... Felbecsülhetetlen... Néhányszor azért Zozyval úgy éreztük, hogy mi most ott halunk meg az első sorokban, de nem vagyunk mi papírpimpilik, szóval bírtuk a gyűrődést. A Katikát néha megtaláltam - néha nem, Rémót és Tesót is sikerült bekönyörögni a Cseri erdőbe, Grépfiúra és Citromkára pedig már szavak sincsenek. Szeretlek Titeket, fiúk!
Még egy Vakondos örömzene-kiskoncertre is eljutottunk, pedig az nem is volt fesztiválprogram: még túl is teljesítettük magunkat.
Az egész fesztiválon megint a Kispál volt számomra a legeslegnagyobb élmény. Ezen már meg sem lepődöm mondjuk. S mint tudjuk, sajnos fel fog oszlani: "..az életben nincs már több móka...". :( Ezért úgy döntöttem, hogy egy ideig a blogbejegyzéseim Kispál-idézetek lesznek, így tisztelgek valami nagyon nagy előtt.
Képek majd később...

Ahol...

kölcsönkért szendvicseket ettünk, ahol lábat áztattunk, ahol zenét hallgattunk, ahol hazafele mindig megálltunk, ahol kutyát sétáltattunk, ahol aludtunk, amibe bele- és rámásztunk, ahol találkoztunk, ahova mindenkit odavittünk, ahol szerenád után megpihentünk, ahol szerelmeinket sirattuk, ahol nagy gondolatok születtek, ahol felnőttünk, ahol a gyermekéveink lábnyoma fénylik, és ahol azt az igazi elsőt vártuk...

A legnagyobb megtiszteltetés

egész életemben az, hogy kedvenc költőm, személyes jóbarátom, jóakaróm, támaszom és menedékem megajándékozott személyre szabott verseskötetével.
További szavak nincsenek már...