Hát egy Hiperkarma szívszorítással szeretnék elbúcsúzni a még létező világtól, holnap már egy más dimenzió, új időszámítás, örömködés, boldogság, barátok, nemtörődömség és rockzene vár rám. Mert Pannónia Fesztivál - én így szeretlek.
"És mellettem vagy de messze tőlem.
Aki számít, azt te sosem látod.
Aki valamit is akar, az a jóbarátod,
aki megesküszik, hogy jóbarát vagy,
pedig többnek tart, mint egy jóbarátnak.
Az a sumák fajta, az sosem mondja,
csak nevetgél, hogy neki nincsen gondja.
Pedig elevenen eszi meg a penész érted.
Sokra képes, aki szeret téged.
És hiába mondod, hogy sosem kérted.
És hiába mondod, hogy azt nem lehet."
Ja, ezen meg most már gondolkodjon más, mert én már beleőrülök ezen sorok fájó igazi mivoltába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése