Úgy vág szájba néha az emléked,
hogy érzem a vér ízét is a számban.
Régen meg még idehívtalak,
te meg csak most jössz.
Csak mennél már el.
Kicsit elmaradtak a dolgok benned,
vagy inkább ott sem voltak,
csak néha képzelem,
hogy ez is pont miattam van,
és fel fogsz majd hívni éppen akkor,
csak nem tudom, milyen
hangulatban érsz el:
tagadni fogok vagy futni hozzád.
Persze ez is csak egy
negyvennyolcadik dimenzió,
ami, ugyebár, sosem létezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése