Érdekes, hogy egy még illemhelynek
sem nevezném ezt a helyet,
mégis itt kell kutatni megint
egy használható arc után.
Aztán valahogy ezt is elhagyom
kifele a pult mellett.
Másnak biztos jobban kellett.
Eszembe is jut, hogy
szeretem azt az embert.
Vagy legalább szeretnem kéne,
ha már meglopott.
Nem mindig értem a párhuzamot,
ahogy a felesleges papírok és
zsebkendők jutnak eszembe.
Meg ahogy szelektálom őket egy
farzsebbe mindig,
ha nem tudom pontosan,
hol és mikor kéne megválnom tőlük.
Aztán most az utcán mit kezdhetek azzal,
hogy neked is csak
egy teleírt papír vagyok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése