másokmondjákhelyettem

eztmuszáj

Így kellett volna végződnie...:)

Rorschach meg a viccek

Egyszer hallottam egy viccet: Az ember elmegy orvoshoz. Azt mondja, depressziós. Hogy az élet kemény és kegyetlen. Egyedül érzi magát a fenyegető világban. Az orvos azt mondja, "a kezelés egyszerű. A kiváló bohóc, Pagliacci ma este épp a városban van. Menjen el a műsorára, az majd felvidítja." Erre az ember könnyekben tör ki: "De doktor úr, én vagyok Pagliacci!" Jó vicc. Mindenki nevet. Dobpergés. Függöny...

Always

Még mindig

szeretem ezt a zenét.

És még mindig félek Frank-től.

"Ezért nem nyerhet soha a Red Sox."

HP 7/2

nem. írok. semmit.

Londoni premier

Szegény kicsi gépem, teljesen meghalt tegnap négyszer-ötször, majd ugyanennyiszer fel is támadt, mindazonáltal erre, pont erre a pár percre teljesen összeszedte magát ő is és az élő adás is, egyszóval "tudod én átölelném az egész világot..."
Mert most volt olyan... Meg egy krán is, szuperságosan gyönyörű...

AZONNAL!

Ugye most már elhiszitek, hogy sok bennünk a közös?:)

Ja és amúgy mi ez a spoiler? Shame on U, world wide web!

7/2

Nektek is feltűnt, hogy az előzetes arról szól, hogy Voldemort ordít????

About First Class

A First Class az X-Men filmek történetében egy újabb origins, bár most nem csak egy szereplő háttértörténetét ismerjük meg, ám ez mégsem sűríti be a történetet. Végre megtudhatjuk Bestia és Mystic előéletét, emellett pedig Charles és Erik főszereplőként tűnik fel az ismert kereteken túl ábrázolva.
Egy percig sem érzi a néző azt, hogy a filmvásznon forgó események erőltetettek vagy hirtelenek, mindezek mellett a First Class dinamikus és előremozgató történéseket sorakoztat fel.
A film egyébiránt azon a zseniális párhuzamként felfogható kontraszton alapul, amely a mutáns-ember ellentétet felfogó két pólust mintázza. Egyértelművé válik, hogy választások nincsenek a szereplők számára és az olykor tragikus események áldozatai determinálják őket. Magneto élete üldöztetés volt, Charles pedig egészen más körülmények között érzékelte a másságot; az pedig elkápráztató, ahogy mindkét karakter létrehozza a katartikus élményt a nézőben. Világossá válhat ezen eredettörténet alapján az X-Men oly hagyományossá vált ideológiai koncepciójának magyarázata. A főszereplők közti barátság és különleges kapcsolat kialakulása tragikusabbá teszi a "kisebbség"-ként jelenlévő mutánsok problémáját.
Két dolgot emelnék ki emellett, ami számomra igen meglepő volt. Az egyik Azazel megjelenése, akiről ránézésre megállapíthatjuk, hogy kinek is lesz az édesapja a későbbiekben. Tökéletesen ábrázolta a film a szülők találkozását, valamint egy kis támpontot nyújt azoknak, akik nem olvasták a képregényt.
A másik Sebastian Shaw karaktere. Felettébb elbűvölő képessége tökéletes összhangban áll a világháborút kirobbantó terveivel. Egészen megragadó ez a párhuzam.
Szerencsénkre nyitott vége van a First Class-nak is: a történet folytatódhat, például a valós szereplők megtalálásával és a Cerebro megépítésével, stb...
Azonban a "real-time" eseményekre is kíváncsiak lennénk, mi is történt miután megmozdult az a bizonyos sakkbábu?

Kés/alatt

Nos, nem is tudom, miért írok most. Egy bizonyos idő után már nem is kellett volna erőltetni ezt a sorozatot.
Mindennek ellenére azért nagyon jó volt. Megmutatta mindkét embertípust, azoknak minden előnyeivel, hibáival, változni akarásával és erre képtelenségével. No meg az erkölcs nemlétét sem lehet elhanyagolni, ha már erről a sorozatról szólunk. Mindenesetre figyelemre méltó a kilenc évad, mindig is a kedvenceim közé fog tartozni. Nem mindenki tudja elviselni ezt az ízlést. Azért kár, hogy mindig is csak olyanok fogják végignézni, akik az utolsó részen, a búcsúzáskor soha nem fogják megsiratni sem Sean-t, sem Christian-t. Végül is olyanok vagyunk, mint ők. És ők sosem sírnak.

A Halál Ereklyéi

Nos, megnéztük az utolsó előttit is, kritika nélkül szeretném írni, hogy nagyon jó volt! Pedig tényleg a legalsó határsöprésre számítottam, de szerencsére jókorát csalódtam.:) Ja, aki nem olvasta a könyvet, annak üzenem, hogy hagyja a francba ezt az egészet, úgysem fogja megérteni a filmeket. Ez már nem gyerekmóka, srácok. Denemám.

hogyantovább??

Vajon van élet a Lost után?

"There is no helping me."
/John Locke/

(...)

"I'll miss you, John. I really will."
/B. L./

Sherlock Holmes

Na ha már lassan készül a 2, akkor épp eljött az ideje pár szót szólni az 1-ről.
Guy Ritchie valójában nem igazán tartozik a kedvenc rendezőim közé, de ezt a filmet jobban megcsinálta, mint bárki tudta volna. A zene annyira holmes-os, hogy már szinte fáj, és mindig a legjobb pillanatokban hangzik fel. A képi világ hiteles, bár a korabeli Angliához képest kissé előrehaladottnak találtam. Különlegesek és éppen a Holmes-történetekbe illőek az elemző és a lassító snittek: bár többszöri nézésre már egy kicsit szájbarágósnak tűnnek. (Node melyik detektívtörténetben nem?)
Az események jók, a történet fordulatos felgöngyölítése is parádés: ez nem egy olyan "elalszom-rajta" film. Mindennek ellenére nekem icipicit szenzációhajhásznak tűnt a mágia belekeverése.
Robert Downey jr.-ra sajnos még mindig nincsenek szavai a magyar nyelvnek.
Említsük meg a legnagyobb kritikát kapott jellegzetességet is: egy teljesen másfajta Sherlock tárul elénk, mind kinézetben, mind jellemben. S újonnan már ő fut Watson után, akinek eszében sincs őt "kedves barát"-nak hívni. Volt szerencsém kemény 20 földi évem során elolvasni valamennyi művet Sir Arthur Conan Doyle munkásságából, és látni valamennyi filmet, sorozatot és feldolgozást a Holmes-körben. Tehát úgy gondoltam, hogy eléggé vaskalaposként ülök be a moziba a saját kis elvárásaimmal. Ennek ellenére nem azt kaptam, amit vártam. Mindazonáltal valahogy mégsem zavar az új felállás, sőt: túlontúl rajongok is érte. Túltúltúl... Dehát jó ez így.

Vasember 2

Hát lényegében mit is mondhatnék? Mint minden Marvel alkotás, első ízben ebbe a filmbe se lehet belekötni. Ha kiveséznénk, meglelnénk a hibákat, no de melyik filmben nem? Személy szerint az a véleményem, hogy egy képregény vászonra vitele eleve sikeres hobbi, főleg akkor, ha az alkotók vannak szívesek a képi világra, a technikára, az effektekre, a zenei világra és a kiváló színészekre dollármilliókat költeni. Valójában ki ne örülne, hogy végre életre kelnek a hősök???
Meglepően jól alakított Sam Rockwell (Justin Hammer) és végre Mickey Rourke is kapott egy Sin City-féle Marv-szerepet. Robert Downey jr.-ra emberileg, nyelvtanilag, alaktanilag, eszmeileg és filozófiailag sem alkották meg még a helyes szavakat, így nem is próbálkoznék íly földi semmiségekkel. Sikeresen belépett a Vasember és a Sherlock után Erika Top 3 Legistenibb Színészei közé. Annyi piszkálódás azért kijár neki, ha már ilyen sármos, izmos (stb, stb...), hogy néha szemet buzeráló módon kellett játszani azzal, hogy ne tűnjön oly alacsonynak: alsó gépállások, magasított cipők, mellette ülő színészek, idióta gúnyák...
Itt van még ugye ez az egész futurisztikus világ. Végülis miért is lepődnénk meg azon, hogy a (nem is oly távoli) jövőben a fegyvergyártó cégek Stark-jait ünnepli a publikum? (Főleg ha az egy Robert Downey jr.) Ez nem is kérdés, inkább üzenet. Mindemellett nagyon jól oldották meg a 3D-s programokat, melyekkel Robi bácsi olyan szépen eljátszogat: talán ez az egyik legjobb rész a filmben, no meg az akciójelenetek, amikből nincs hiány.
Külön ki szeretném emelni a palládium miatt haldokló hősünket: egy kis ízt visz a filmbe (számomra legalábbis) ez a momentum.
Az AC/DC (és persze az előd, a Black Sabbath) előtt le azzal a bizonyos kalappal.
Végül azért elgondolkoztam valamin. Vajon miért lettek megalkotva a szuperhősök? Köztük Iron man, Batman, Flash, Spider-man, Hopegirl, X-men... A válaszom: a férfiak maguk által alkotott tökéletes (bár mégis picit sebezhető) karakterek megalkotásával próbálják kompenzálni természettől kapott libidójukat... :) Najó, talán nem is, de azért okos gondolat...
Üzenet: Mindenki nézze meg, tökéletes a film!

10/6

"Mi a különbség a holló és az íróasztal között?"
Sajnos nem tetszett. De tényleg. Egyedül Danny Elfman zenei munkásságába nem lehet belekötni.
Nos, azért utánanéztem, érleltem magamban a kritikáim és rájöttem pár dologra. Csak úgy magamtól. Az, hogy miért kellett animálni a Vörös királynőt, örök rejtély marad számomra. Sokkal jobb és egyszerűbb is lett volna, ha szépen odaáll Helena Bonham Carter és eljátssza a szerepet. A Szívek Bubijának helyzete azonban merőben más. Crispin Glover testét azért kellett animálni, mert így lett hihetően félig kártya, félig ember.
A másik az, hogy szegény Johnny sem őrültnek néz ki néha, hanem részegnek, ami nem dob sokat a film színvonalán. Valamint korábbi szerepeinek összekovácsolása sem volt jó ötlet, mert így egy többszörösen skizofrén Willie Wonka - Jack Sparrow - Sweeney Todd személyiség jött létre, ami nem volt az igazi.
Mindez még elviselhető lett volna, ha nem ismerjük a jó öreg Tim módszereit. De sajnos ismerjük, ezesetben pedig voltak bizonyos elvárások. Sajnos nagy reményekkel ültünk be a moziba, de hát Tim tervez, Disney végez. Biztosan kézen fogták a kis Timet, és Disney egy-két pofon után ezeket dalolta neki:
Ejnye-bejnye, Timmy, komor fád
Kikezdi a nézőim hangulatát.
Csinálj inkább szépet és jót:
Olyant, mint mi: gyereknek valót.
Meg is ihlet ez a szörnyűség... Nomindegy, egy-két tájrészleten azért észrevehető a Burton-módi, de többségében uralkodnak a vidám színek és a fehér. Sehol sincs a Karácsonyi lidércnyomás vagy a Halott menyasszony hangulata. Happy enddel, transzfesztita fehér királynővel, sárkányokkal kecsegtet a film, szóval az összegzés az, hogy mindez gyermekeknek készült. Ebben az esetben viszont nem értem, hogy miért kellett mindehhez Tim Burton neve, csak egy rossz pont a referenciáiban.
Mindazonáltal azért egy kis bors Disney orra alá, hogy mi NEM az eredeti Lewis Carroll történetet látjuk a filmvásznon, hanem annak a folytatását. Alice már nem gyermek, ergo az eredeti történet flashback-szerűvé válik. Okos dolog, mert így nem panaszkodhatunk az új tényezőkre és az esetleges eltérésekre. Megmosolyogtatóan ki van ez találva, büszkék lehetünk kedves kis rendezőnkre, hiszen azért felforgatja a világot. Fontos, hogy ezen szempont alapján nézzük a film hibáit és erényeit.
A negatív pontok ellenére azért Alan Rickman, Johnny Depp és Tim Burton neve miatt mégiscsak kedves film a szívemnek...