Még mindig

szeretem ezt a zenét.

És még mindig félek Frank-től.

"Ezért nem nyerhet soha a Red Sox."

A zajokról

Ilyenkor már semmit sem hallani,
csak a vonatokat.
Mintha én is utaznék.
Lehetnék a zöldruhás nő
a másodosztályon,
elképzelem, ahogy
csikorgón megérkezem
és vár valaki,
talán még a bőröndöm is viszi.
Vagy a fekete kalapos
sovány úriember,
aki továbbmegy,
mert minek is szállna le,
ha nem itt él.
Vagy egy kisgyerek,
aki az anyja vállán alszik.
Neki nincs hova mennie,
mégis otthon van;
ő még így hívja
a családot.
Bárki lehetnék,
valaki más,
próbálom elképzelni
milyen az utasoknak
éjjel hazaérni.

Pajtásom

Már nem is emlékszem a részletekre,
te valahogy megint ott voltál,
olyan hihetetlenül
- mint valami elhagyott tárgy -
kerültél meg újra.
Olyan kedvesen lézengtem
utcákon, hátha megtalálsz,
de a végén
magam mentem haza.
Valami kapualjban várt ő,
éppen elnyomta a csikket,
a rég látott jóbarát
a házába intett.
Mikor ajtót értem
fegyvert is fogott rám,
"elfogadást adok"
- vágta hozzám
a golyót meg a fejbe,
"mert csak oda való"
ennyit válaszolt,
mikor a szívbe is kértem
egypár fáradt golyót.
Nem látom az arcát,
de ő most is itt van,
azt mondja, nincs neve
meg hogy te küldted,
de nem hinném,hogy név nélkül
lehetne élni,
Groteszk-nek nevezem
- te küldted -
te is az vagy nekem.

...

"P: Ne szomorkodj, hogy elmaradt az esküvőd. Mi olyan fontos és érdekes benne?.. Kit érdekel?...
Gyere, menjünk haza, hozom a szalvétákat és a kis tortaszeleteket, majd megesszük este az ágyban..."

Most értem haza

Felvettek! Emellett az élet is csodaszép, szóval "átölelném..."

Kedvesem meséje

Sohasem beszéltél, de
néha volt egy meséd.
Sima szó volt az egyik részlet,
emlékszem a didergős reggelre,
épp valahova máshova vágytam.
Mindig szavakkal a szádon ébredtél,
sosem beszéltél hozzám olyankor.
Te mindig hallgattál a fontos pillanatban,
én meg sose figyeltem a részleteket.
Tudod, van ez az énem, ami folyton élni akar.
Később tűrted a háziállatokat,
kedvesen neveltél, magad mellett tartva;
ilyenkor sok részletet meséltél te nekem
az elmúlt életekről.
Néha meg elfeledett helyekre vittél,
elképzelted, hogy otthon érzem magam,
én meg sokszor késtelek le álmodozásaimban.
Mégis – valamit írnék most
ezekről a mesékről,
most éppen figyelnék rád,
csak épp nem lépdelsz az ablakom alá,
hogy megint elmeséld
szomorú életed
fáradt történetét.