Pajtásom

Már nem is emlékszem a részletekre,
te valahogy megint ott voltál,
olyan hihetetlenül
- mint valami elhagyott tárgy -
kerültél meg újra.
Olyan kedvesen lézengtem
utcákon, hátha megtalálsz,
de a végén
magam mentem haza.
Valami kapualjban várt ő,
éppen elnyomta a csikket,
a rég látott jóbarát
a házába intett.
Mikor ajtót értem
fegyvert is fogott rám,
"elfogadást adok"
- vágta hozzám
a golyót meg a fejbe,
"mert csak oda való"
ennyit válaszolt,
mikor a szívbe is kértem
egypár fáradt golyót.
Nem látom az arcát,
de ő most is itt van,
azt mondja, nincs neve
meg hogy te küldted,
de nem hinném,hogy név nélkül
lehetne élni,
Groteszk-nek nevezem
- te küldted -
te is az vagy nekem.