Ilyenkor már semmit sem hallani,
csak a vonatokat.
Mintha én is utaznék.
Lehetnék a zöldruhás nő
a másodosztályon,
elképzelem, ahogy
csikorgón megérkezem
és vár valaki,
talán még a bőröndöm is viszi.
Vagy a fekete kalapos
sovány úriember,
aki továbbmegy,
mert minek is szállna le,
ha nem itt él.
Vagy egy kisgyerek,
aki az anyja vállán alszik.
Neki nincs hova mennie,
mégis otthon van;
ő még így hívja
a családot.
Bárki lehetnék,
valaki más,
próbálom elképzelni
milyen az utasoknak
éjjel hazaérni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése