Hagyjuk

Szóval vannak ezek a húsz-huszonegyedik századi kedves kis találmányok: mindenki elér mindenkit bármikor, bárhol, bárhogyan, stb... Jó dolog. De tényleg. Viszont vannak olyan üzenetek, amiknek igazából nem látom az értelmét, csak egy "épp-gondolok-rád-mert-olyan-kedvem-van"-típusú kedvesség, amire valójában senkinek sincs szüksége. Most minek, de tényleg? Csak arra jók, hogy szegény szerencsétlen nyomorult címzett örüljön magának, hogy gondol rá valaki és újra elkezdjen reménykedni egy hülye üzenet miatt? Felesleges dolog. Csak tönkreteszi az embert. Szóval ezt inkább hagyjuk...