Szerettem aludni

az ágyadban. Ott a gangtól befelé.

Péntek-szombat-vasárnap: Ajka-Szeged-Pécs

Megcsallak
éppen most is,
mindig jönnek ezek a fantazmagóriák,

nem tudok nem belesüppedni
karok és lábak és tudat nélkül
mindig jól érzem magam.

És ott vannak a többiek,
akik közt te nem vagy ott,
én pedig valahogy igen:
arcok ráncaiban,
tág szemekben,
kis hazugságokban
otthon érzem magam.

Talán egy rossz színdarabhoz hasonlítanám,
hogy más van mindig helyetted,
és sosem te.

Néha elfáradok,
ahogy te is megunod szerelmeid,
és én fáradok hallgatni ezt.

Meg amikor elképzelem, mikor épp mit csinálsz,
és néha azt is, hogy látsz engem.
Ilyenkor biztos sírsz

vagy legalább elszomorodsz.

De leginkább csak hagyod
az üres testeket kihűlni.

Pöszmösz

"Nem rossz dolog a magány, ha van veled valaki."

Hajnalnégy

- Befejezted?
- Mi?
- Azt kérdeztem, befejezted-e. Indulhatunk?
- Hová?
- Tudod te azt nagyon jól. Mit vársz tőlem? Hogy bemutassalak magadnak?
- Nem.
- Hát akkor?
- Nem akarom. Most nem.
- De igenis akarod. Ezt amúgy sem tudhatod. Én tudom. Akarod.
- Honnan tudod?
- Mégis, meddig akarod siratni saját magad? Szerinted végig kell menni minden állomáson? Hogy teljesen átélj mindent? Igen... Szerinted igen. De te persze sosem tetted meg... Szóval indulunk?
- Most nem akarok menekülni.
- Dehogynem. Lehajtod a fejed... így... Jó lesz, meglátod! Indulunk?
- Még ülnék itt egy kicsit.
- Nem ülsz. Velem jössz. Ott van a kenu. Emlékszel a kenura? Ott tartottunk.
- Én tartottam ott, nem te.
- Ez relatív. És mivel magaddal beszélgetsz, értelmetlen. Indulunk már? Kíváncsi vagyok a történet végére.
- De hisz tudod, mi a vége.
- Épp ezért szeretem. (...) Más vagy. Jobb.
- Tényleg?
- Igen.
(...)
- Ugye, szeretsz? Ugye mindig elviszel?
- Igen. Ígérem.
- Köszönöm. Szóval a kenu...

Nem hiszem el

Ma felkeltem és talán ennyi
megittam a kávém - egy cukorral, tejjel
aztán csak ment minden tovább.
Mint tegnap vagy épp tegnapelőtt.
Nem, tényleg nem történt semmi,
csak csukott szemekkel távol voltam
nem álmodtam, csak úgy tettem,
ahogy mindig is az ilyen napokon.
Nem tettem ígéreteket, nem mindig bántottam,
sajnáltam magam,
meg persze feküdtem.
Ébren.
Más nem történt.
Maximum ittam még egy kávét,
de tényleg csak ennyi.
Nem mentem el sem Moszkvába,
sem elfele minden képzettől,
semmi nem történt velem,
főleg az nem,
hogy a halálhíred
hallottam.

Én csak itthon ültem,
és nem történt más egyéb.