Megcsallak
éppen most is,
mindig jönnek ezek a fantazmagóriák,
nem tudok nem belesüppedni
karok és lábak és tudat nélkül
mindig jól érzem magam.
És ott vannak a többiek,
akik közt te nem vagy ott,
én pedig valahogy igen:
arcok ráncaiban,
tág szemekben,
kis hazugságokban
otthon érzem magam.
Talán egy rossz színdarabhoz hasonlítanám,
hogy más van mindig helyetted,
és sosem te.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése