- Befejezted?
- Mi?
- Azt kérdeztem, befejezted-e. Indulhatunk?
- Hová?
- Tudod te azt nagyon jól. Mit vársz tőlem? Hogy bemutassalak magadnak?
- Nem.
- Hát akkor?
- Nem akarom. Most nem.
- De igenis akarod. Ezt amúgy sem tudhatod. Én tudom. Akarod.
- Honnan tudod?
- Mégis, meddig akarod siratni saját magad? Szerinted végig kell menni minden állomáson? Hogy teljesen átélj mindent? Igen... Szerinted igen. De te persze sosem tetted meg... Szóval indulunk?
- Most nem akarok menekülni.
- Dehogynem. Lehajtod a fejed... így... Jó lesz, meglátod! Indulunk?
- Még ülnék itt egy kicsit.
- Nem ülsz. Velem jössz. Ott van a kenu. Emlékszel a kenura? Ott tartottunk.
- Én tartottam ott, nem te.
- Ez relatív. És mivel magaddal beszélgetsz, értelmetlen. Indulunk már? Kíváncsi vagyok a történet végére.
- De hisz tudod, mi a vége.
- Épp ezért szeretem. (...) Más vagy. Jobb.
- Tényleg?
- Igen.
(...)
- Ugye, szeretsz? Ugye mindig elviszel?
- Igen. Ígérem.
- Köszönöm. Szóval a kenu...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése