Mostanában egyre többször szakítom ki magamból a soraid.
Azt, hogy mennyire hiányzol,
de legfőképpen csak valamiféle gyűlöletet,
mert emberré tettél.
És most már pár újrakezdést akarok,
no meg azt a néhány mihaszna miegymást:
gyerekévet visszakapni,
tudatlannak lenni,
vagy épp szeretni,
de hát ez nem lenne fair.
Néhány bús csütörtököt -
meg egy két keddet is talán,
a hétvégéket még megengedem;
akkor visszajárhatsz hozzám.
Warning!
2010. augusztus 21., szombat
2010. augusztus 19., csütörtök
2010. augusztus 17., kedd
2010. augusztus 11., szerda
2010. augusztus 4., szerda
Összecsomagolhattad volna azokat a harmatcseppeket a széken.
Mert most más pakol el helyetted, elég keményen.
Aztán elmentél fáradt-búcsúzón.
Akkor kezdtem belenyúlni a szemekbe.
És mára tudom a testből kilépő üzenetét.
Kár, hogy az összes csak egy mocskos jelkép;
és sárosak és büdösek és rothadók és néha fájnak,
és hajnalkettőnegyvenhárom vagy mittomén, na akkor visszajárnak.
Elviszik az éjjel fátylát,
ki is oltják szép máglyáját.
Vidd már el a hazug könnyeid!
Mert szétzilálják ágyam lepleit...
Mert most más pakol el helyetted, elég keményen.
Aztán elmentél fáradt-búcsúzón.
Akkor kezdtem belenyúlni a szemekbe.
És mára tudom a testből kilépő üzenetét.
Kár, hogy az összes csak egy mocskos jelkép;
és sárosak és büdösek és rothadók és néha fájnak,
és hajnalkettőnegyvenhárom vagy mittomén, na akkor visszajárnak.
Elviszik az éjjel fátylát,
ki is oltják szép máglyáját.
Vidd már el a hazug könnyeid!
Mert szétzilálják ágyam lepleit...
2010. július 22., csütörtök
1890
Mondd, ismered-e a csöppnyi teret,
Ahol fák ölelnek egy feszületet?
Jártál-e már e békés szegleten,
Amerre múlt századok lábnyoma pihen?
Búsultál-e az entekkel egy alkonyon,
Itthagytad-e szíved egy fájó hajnalon?
Éreztél-e őserőt a fáink körében,
Könnyeztél-e az éden langyos szelében?
Néztél már fel a lombokra, merengve:
Miért vagy oly picin a világra teremtve?
Akartad-e tudni, miért neveltek hét entet,
Hogy búsan öleljenek egy keresztet?
Ahol fák ölelnek egy feszületet?
Jártál-e már e békés szegleten,
Amerre múlt századok lábnyoma pihen?
Búsultál-e az entekkel egy alkonyon,
Itthagytad-e szíved egy fájó hajnalon?
Éreztél-e őserőt a fáink körében,
Könnyeztél-e az éden langyos szelében?
Néztél már fel a lombokra, merengve:
Miért vagy oly picin a világra teremtve?
Akartad-e tudni, miért neveltek hét entet,
Hogy búsan öleljenek egy keresztet?
2010. július 18., vasárnap
Mechiat Zina: Reggel
Nos, igen, sajnos nesze neked, Utcazene, már tudom, hogy azért nagyon hiányzott a Sörpince előtt olvasgatott FÉL (Fiatal Értékteremtő Lap). Tesó azért hozott, muszáj is ideírnom a fent említett értékteremtőt és művét.
Mechiat Zina: Reggel
"Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban."
...meg amikor eljátszottuk azt a Radnóti
verset.
(De te nem indultál el a mérföldkövek
között a sárban, csak álltál ott, meg véresre
csókoltad a számat.)
Aztán belekarcoltad szemhéjamba a
titkodat.
Azóta nézed, ahogy alszom.
Ha átszűrődik a fény a csipkefüggönyön,
nyugovóra simítod a ráncot a szemem
fölött, és elmeséled, hogyan raktál két
pénzérmét a nagymamád szemhéjaira.
Szeretem a reggeleket.
Mechiat Zina: Reggel
"Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban."
...meg amikor eljátszottuk azt a Radnóti
verset.
(De te nem indultál el a mérföldkövek
között a sárban, csak álltál ott, meg véresre
csókoltad a számat.)
Aztán belekarcoltad szemhéjamba a
titkodat.
Azóta nézed, ahogy alszom.
Ha átszűrődik a fény a csipkefüggönyön,
nyugovóra simítod a ráncot a szemem
fölött, és elmeséled, hogyan raktál két
pénzérmét a nagymamád szemhéjaira.
Szeretem a reggeleket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)