Összecsomagolhattad volna azokat a harmatcseppeket a széken.
Mert most más pakol el helyetted, elég keményen.
Aztán elmentél fáradt-búcsúzón.
Akkor kezdtem belenyúlni a szemekbe.
És mára tudom a testből kilépő üzenetét.
Kár, hogy az összes csak egy mocskos jelkép;
és sárosak és büdösek és rothadók és néha fájnak,
és hajnalkettőnegyvenhárom vagy mittomén, na akkor visszajárnak.
Elviszik az éjjel fátylát,
ki is oltják szép máglyáját.
Vidd már el a hazug könnyeid!
Mert szétzilálják ágyam lepleit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése