Our everyday life 03.

-Várjál, mert most kinyitják.
-Mit, a Locke-ot????

Our everyday life 02.

- Brian egy alkoholista. (Family Guy)
- Én szeretem Briant.
- Én is, de egy alkoholista.
- Tudom, azért szeretem.

Our everyday life 01.

- És minden nap megnézed, hogy van-e róla új kép?
- Nem. Csak amikor eszembe jut.
- Tehát akkor minden nap.

"Tégy úgy,

hogy nem búcsúzunk el sosem."

Mi lesz majd aznap?

Úgy vág szájba néha az emléked,
hogy érzem a vér ízét is a számban.
Régen meg még idehívtalak,
te meg csak most jössz.
Csak mennél már el.
Kicsit elmaradtak a dolgok benned,
vagy inkább ott sem voltak,
csak néha képzelem,
hogy ez is pont miattam van,
és fel fogsz majd hívni éppen akkor,
csak nem tudom, milyen
hangulatban érsz el:
tagadni fogok vagy futni hozzád.
Persze ez is csak egy
negyvennyolcadik dimenzió,
ami, ugyebár, sosem létezett.

Hajnalhárom, wc

Érdekes, hogy egy még illemhelynek
sem nevezném ezt a helyet,
mégis itt kell kutatni megint
egy használható arc után.
Aztán valahogy ezt is elhagyom
kifele a pult mellett.
Másnak biztos jobban kellett.
Eszembe is jut, hogy
szeretem azt az embert.
Vagy legalább szeretnem kéne,
ha már meglopott.

Nem mindig értem a párhuzamot,
ahogy a felesleges papírok és
zsebkendők jutnak eszembe.
Meg ahogy szelektálom őket egy
farzsebbe mindig,
ha nem tudom pontosan,
hol és mikor kéne megválnom tőlük.

Aztán most az utcán mit kezdhetek azzal,
hogy neked is csak
egy teleírt papír vagyok?

Szabadon a ketrecben

- És mi fog a legjobban hiányozni? - kérdezte, közben arra gondolt, hogy soha semmi nem fog neki hiányozni, mert szabadon fogja engedni a lányt.
- A buszok. - mondta mosolyogva.
- Mi?
- Imádtam utazni. Felülni egy buszra, és elmenni. Andalító zenéket hallgatni és csak nézni ki az ablakon, mindegy, mi van ott. Hogy sötét van vagy világos. Hogy szép vagy nem. Mindent szerettem, amit az ablakon keresztül láttam. Olyan szép volt. Az erdők és a szántók voltak a kedvenceim ősszel. Különösen gyönyörűek. Tudod, amikor megy le a nap: az arany és a narancs ezer árnyalata. Tökéletes világ.
Meg aztán hiányozni fog, hogy sosem láthatom már, milyen is az út Oroszországba a buszablakon keresztül. Biztosan szép. Főleg ősszel.
De én már sosem láthatom Moszkvát.
Ez az esély fog a legjobban hiányozni.