Broken

Képtelen volt visszajátszani az események láncolatát. Csak állt ott, és tudta: sosem lesz képes felidézni a pontos pillanatot, amikor végleg elvesztette. Elvesztette azt, ami még számíthatott valamit.
Mert ott volt, kétségtelenül és megmásíthatatlanul ott volt. Ott volt, és milyen boldog volt!
Csak kesze-kusza fejek botránya volt már a tömeg, csak időtlen pillanat volt már, amit érzett. A könnyek is mást ringattak álomba, a gondolatok is más tájakon járták örök vándorútjukat. Csak a csupasz tény maradt. Elevenül. Égetően.
Mert az a két arc: a legmélyebb porcikáiban járták szerelmes dervistáncukat.
S ott állt ő, a fájóan messzi távolban már a másik férfi karjaiban nevető lánytól. Soha ilyen szépnek még nem látta, soha nem érzett így iránta. Csak most. Hasítóan. Görcsösen. Elveszettül.
Csak állt és tudta: a szeptember emléke nem fogja őt visszahozni. Olyan más volt ma. Erős, gyönyörű jelenés és óvó karokba bújó tünemény. Annyira más. A Másik oldalán.
Megfordult, és örök időkre eltűnt az arctalan tömeg homályában. Mert bármit elviselt. De azt a szívdobogásra járó őrült-boldog táncot… Azt nem.

A Zene

Bizonyára mindenki hallotta már azt a számot, amitől kirázta a hideg, amitől kékebb az ég, ami miatt szerelembe esünk, amitől a mienk, csakis a mienk ez az egész nagyvilág. Nekem is megvan A Zene, Neked is. Az élet egyik leggyönyörűbb pillanata, ha úgy alszol el, hogy bekapcsolva marad a lejátszó, és te arra ébredsz, hogy elmosolyodtál álmodban a kedvenc szám hallatán...

Vasember 2

Hát lényegében mit is mondhatnék? Mint minden Marvel alkotás, első ízben ebbe a filmbe se lehet belekötni. Ha kiveséznénk, meglelnénk a hibákat, no de melyik filmben nem? Személy szerint az a véleményem, hogy egy képregény vászonra vitele eleve sikeres hobbi, főleg akkor, ha az alkotók vannak szívesek a képi világra, a technikára, az effektekre, a zenei világra és a kiváló színészekre dollármilliókat költeni. Valójában ki ne örülne, hogy végre életre kelnek a hősök???
Meglepően jól alakított Sam Rockwell (Justin Hammer) és végre Mickey Rourke is kapott egy Sin City-féle Marv-szerepet. Robert Downey jr.-ra emberileg, nyelvtanilag, alaktanilag, eszmeileg és filozófiailag sem alkották meg még a helyes szavakat, így nem is próbálkoznék íly földi semmiségekkel. Sikeresen belépett a Vasember és a Sherlock után Erika Top 3 Legistenibb Színészei közé. Annyi piszkálódás azért kijár neki, ha már ilyen sármos, izmos (stb, stb...), hogy néha szemet buzeráló módon kellett játszani azzal, hogy ne tűnjön oly alacsonynak: alsó gépállások, magasított cipők, mellette ülő színészek, idióta gúnyák...
Itt van még ugye ez az egész futurisztikus világ. Végülis miért is lepődnénk meg azon, hogy a (nem is oly távoli) jövőben a fegyvergyártó cégek Stark-jait ünnepli a publikum? (Főleg ha az egy Robert Downey jr.) Ez nem is kérdés, inkább üzenet. Mindemellett nagyon jól oldották meg a 3D-s programokat, melyekkel Robi bácsi olyan szépen eljátszogat: talán ez az egyik legjobb rész a filmben, no meg az akciójelenetek, amikből nincs hiány.
Külön ki szeretném emelni a palládium miatt haldokló hősünket: egy kis ízt visz a filmbe (számomra legalábbis) ez a momentum.
Az AC/DC (és persze az előd, a Black Sabbath) előtt le azzal a bizonyos kalappal.
Végül azért elgondolkoztam valamin. Vajon miért lettek megalkotva a szuperhősök? Köztük Iron man, Batman, Flash, Spider-man, Hopegirl, X-men... A válaszom: a férfiak maguk által alkotott tökéletes (bár mégis picit sebezhető) karakterek megalkotásával próbálják kompenzálni természettől kapott libidójukat... :) Najó, talán nem is, de azért okos gondolat...
Üzenet: Mindenki nézze meg, tökéletes a film!

Május 10.

-A vizsgaidőszak hivatalos kezdete, már 5 tárgy kipipálva, elméletileg 7. Kezdődhet a tanulás meg miegymás.
-A Szenes hivatalosan ma zárt, ebben csak annyi érdekesség van, hogy csak a BTK végzett, de hát ezek szerint az egyetem legjobb szolgáltatásait sem zavarja, hogy mit csinálnak a TTK-n...:) (Kicsit diszkrimináció, nespa?)
-Elment egy repülő egy másik világba egy nagyon jó emberrel... :(

Késő délutántól az estébe nyúló hosszú sétát tettünk Pécs városában.



Épp a vihar szépségeiről diskuráltunk Világmegváltó Herceggel, amikor észrevettem valami egészen furcsát (mert mi máson is akadhatna meg a szemem). Nem tudtuk mire vélni sem a szobrot, sem a magyarázatot.


Hazaérve azért informálódtam bamáról:
"A kelta mitológiai alak nyomán készülő oroszlán-ló testű, emberfejű lény bronz figuráját Palotás József szobrászművész formázta meg. (...) A hányatott sorsú szobrot így évekig egy garázsban pihentették, majd az elmúlt hétvégén felállították a várfal egy kiugró szegletén, a a Zöldfa utca kereszteződésénél.
A Keltaur tehát a tervezett helyére került..."
Valamiért nagyon tetszik ez a szobor, de ez is (mint sok más dolog is) majd csak valamikor később fog megfogalmazódni bennem pontosan. Mert a miérteket folyamatosan keresnünk kell.

Vizsgaidősuck

Tulajdonképpen még el sem kezdődött, de már túl vagyok jópár vizsgámon. Eddig 14/3 az állás, de majd lesz ennél több is.
Szóval nekifekszik, olvas, tanul, ír, forgat, gondolkodik, nem alszik, néha eszik, kávézik, olvas, tanul, ír, forgat...

Teszed vissza!

Sok dolog idegesítő a világban, de most kiragadnék egyet. Kezdődik ott, hogy én elkezdek szeretni valamit, mondhatni autodidakta módon. Szépen utánanézek, elemzem, összerakom, szétszedem, értékelem, elhelyezem, fontos lesz a számomra. Ezek után mások elkezdik használni ezen dolgokat általam; nos, ez még nem is lenne baj. De más kontextusba is helyezik azokat, és ím: már az ő személyes kis kedvenc dolga ("ismertetőjegye", ha úgy vesszük) lett az, ami az enyém volt, csakis az enyém. Igazából nagyon kivágja nálam a biztosítékot, hogy mások már az identitásuk részévé teszik azt, amit tőlem szedtek. Próbáljanak magukból építkezni az emberek, ne engem lopkodjanak. Természetesen a Tesó részéről ez okés: vele születésünk óta megy az adok-kapok, folyamatosan alakítjuk egymást és egyikünk sem sajnálja ezt a másiktól.
Egyszóval kérem hagyják békiben a világnakszétkürtölős-módszert, s szépen tegyék vissza a nem saját személyiségdarabkáikat oda, ahova valók.