Azt hiszem, te sem ahhoz a kék szemű, szőke hajú emberfajtához tartoztál. Azt hiszem, ez így jó.
Remélem, tudod, hogy mindig lesznek olyanok, akik megvívják majd helyetted és érted a félbehagyott csatákat, Világmegváltó Herceg.
Tudom, hogy most már jó helyen vagy.
Te költő voltál, rendező, fotós és művész. Te voltál maga az élet. Bárcsak érthetném, miért kellett ennek így történnie.
Egyszer küldtél nekem egy verset.
"Vak bizalom
Sokszor szoktam feltekinteni az égre. Sokszor, mélyen és keresve. Mikor a lábam járt, de nem tudtam, merre visz. Mikor csak sétáltam az ismerős és ismeretlen fakó utcákon, a sokszín, káprázó fák alatt... bokrok közt... sehol sem leltem magam. Léptem ugyan, de nem találtam célját... Hisz az ég itt is ugyanaz: Üres!
Mikor kisebb voltam, s nehezen aludtam el, az álmok nem jöttek szememre, kiültem az ablakomhoz, kibújtam az ágyból és a kis lámpásommal szoktam világítani, keresgélni odafenn. Ott, a magosban lehettek az álmaim... így gondoltam. Ilyenkor édesapám nyitott rám, leült mellém. Pont oda, az ablak alá, és halkan figyelmeztetett: „Ne zavard, fiam, a csillagokat!” Kivette kezemből a lámpást és visszatett az ágyamba. Nem mentem vissza az ablakhoz, aznap este nem.
Most megint keresek. Nem álmot, nem is a szemeim lecsukódásához vezető utamat. Most nyitott szemmel keresek, nyílt szemem letakarva... S észre veszem, még mindig vakon megyek. Vajon zavarom-e a nappali eget?
Sokszor nézek fel az égre, sokszor, mélyen keresve őt. Bár pillanataim és éveim telnek így, mégsem láthattam, meg nem találhattam, hogy merről tekint le rám, ha figyel, ha ő vezet egyáltalán.
Mert valamiért megyek, valahova. Ha meg is állok néha, mert a gondolatok mélyéről, végtelen és zavart mélyéről felkelti valami figyelmemet, akkor is a lábam visz tovább, mert ő vezet.
Sokszor felnézek az égre, sokszor, nem találva őt. Én nézem puszta eget, figyelem a fellegeket, és talán (ezzel) zavarom Őt. Én hallgattam, én érzem, de nem lelem, talán nincs velem. Talán egymagam megyek, talán csak a lábam vezet, egy ideig így gondolom. De ha felnézek újra hozzá, s bár nem is lelem, meg nem láthatom, már így is vakon érezem... így is bízom.
Vak bizalom.
De nem maradtam egyedül!"
Tudom, hogy megtaláltad, amit kerestél. És tudom, hogy nem zavarod már a csillagokat. Mert egy vagy közülük.
Bárcsak jobban ismertelek volna.
Bárcsak lenne rá mód.
Nagyon fogsz hiányozni.
Világmegváltó Herceg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése