"Vele halok..."

Akit bővebben érdekelne: http://www.youtube.com/watch?v=Qi7SVlKWFn0
Annyira el voltam foglalva magammal az utóbbi időben, hogy teljesen kimaradtam a Föld nevű bolygó életritmusából. De hát ugye jobb későn... Szóval elkezdődött most már tényleg az igazi lázas, visszaszámolós, újraolvasós, nemakarós várakozás. Aztán majd örömködöm, s végül, a legvégén én is "vele halok..."
(A kép vagy a tanár urat vagy Rufust ábrázolja.)

Napokból

462

Na halljam, kijeim is vagytok?? Jó hangosan kérném!!! Persze nem szeretném fényezni magam...
A lényeg, hogy én mindig is jól tudtam mindent. Minden apró részletet és titkot, nézést és mosolyt. Pontos elemzések alá vetettem a dolgokat, és hát tökéletes képet alkottam. Néztem, láttam, ismertem, álmodtam, láttam. Semmiség az egész.
Persze egy sok csomó dolog is fontos még, hogy lásd a másikban. Felesleges leírnom ezeket, elég ha a fejemben vannak és én tudom, hogy ki, mikor, mit és miért. Mert én tudom. Mindent. Azt is, hogy mi van a fejetekben. És halálosan igazam van, akkor is, ha ti ezt még nem tudjátok vagy nem látjátok be. (Vagy azt se tudjátok, hogy tudom, mert látlak titeket.)
A konklúzió, hogy egy félisten beismerte, hogy király vagyok:)

"Ó, ezen nem tudsz változtatni… Itt többnyire mindenki bolond."

(Nojó, nem is tudom, mit szórakozom, mindenki tudja, hogy belészerelmesedtem a filmbe. Azért látom benne a hibákat, de Erika szereti az ilyesmit...)

10/6

"Mi a különbség a holló és az íróasztal között?"
Sajnos nem tetszett. De tényleg. Egyedül Danny Elfman zenei munkásságába nem lehet belekötni.
Nos, azért utánanéztem, érleltem magamban a kritikáim és rájöttem pár dologra. Csak úgy magamtól. Az, hogy miért kellett animálni a Vörös királynőt, örök rejtély marad számomra. Sokkal jobb és egyszerűbb is lett volna, ha szépen odaáll Helena Bonham Carter és eljátssza a szerepet. A Szívek Bubijának helyzete azonban merőben más. Crispin Glover testét azért kellett animálni, mert így lett hihetően félig kártya, félig ember.
A másik az, hogy szegény Johnny sem őrültnek néz ki néha, hanem részegnek, ami nem dob sokat a film színvonalán. Valamint korábbi szerepeinek összekovácsolása sem volt jó ötlet, mert így egy többszörösen skizofrén Willie Wonka - Jack Sparrow - Sweeney Todd személyiség jött létre, ami nem volt az igazi.
Mindez még elviselhető lett volna, ha nem ismerjük a jó öreg Tim módszereit. De sajnos ismerjük, ezesetben pedig voltak bizonyos elvárások. Sajnos nagy reményekkel ültünk be a moziba, de hát Tim tervez, Disney végez. Biztosan kézen fogták a kis Timet, és Disney egy-két pofon után ezeket dalolta neki:
Ejnye-bejnye, Timmy, komor fád
Kikezdi a nézőim hangulatát.
Csinálj inkább szépet és jót:
Olyant, mint mi: gyereknek valót.
Meg is ihlet ez a szörnyűség... Nomindegy, egy-két tájrészleten azért észrevehető a Burton-módi, de többségében uralkodnak a vidám színek és a fehér. Sehol sincs a Karácsonyi lidércnyomás vagy a Halott menyasszony hangulata. Happy enddel, transzfesztita fehér királynővel, sárkányokkal kecsegtet a film, szóval az összegzés az, hogy mindez gyermekeknek készült. Ebben az esetben viszont nem értem, hogy miért kellett mindehhez Tim Burton neve, csak egy rossz pont a referenciáiban.
Mindazonáltal azért egy kis bors Disney orra alá, hogy mi NEM az eredeti Lewis Carroll történetet látjuk a filmvásznon, hanem annak a folytatását. Alice már nem gyermek, ergo az eredeti történet flashback-szerűvé válik. Okos dolog, mert így nem panaszkodhatunk az új tényezőkre és az esetleges eltérésekre. Megmosolyogtatóan ki van ez találva, büszkék lehetünk kedves kis rendezőnkre, hiszen azért felforgatja a világot. Fontos, hogy ezen szempont alapján nézzük a film hibáit és erényeit.
A negatív pontok ellenére azért Alan Rickman, Johnny Depp és Tim Burton neve miatt mégiscsak kedves film a szívemnek...

Forgalmas nap

Eléggé sok dolog történt ma, címszavakban érdemes csak összefoglalni, mert órákig lehetne írni róla. Reggel 9:56-kor ébresztett barátosném, 10:23-kor már az egyetemen ültem előadáson. Délben indulás haza, 3-kor Ajkán már, utána elbúcsúztunk az Angliába menő szerencsésektől, később tűzrakás és szalonnázás, majd kocsma. Éjfélkor titkos és fel nem fedhető helyeken jártunk és jókat beszélgettünk. Amikor az előbb hazaértünk Tesóval, Buksi kutyusunk elkezdett szűkölni (viszont nagyon bátran azért ugatott is), mert nem ismert meg minket. A kis pici annyira félt, hogy be is pisilt. Aztán persze megsimiztük és megnyugtattuk, hogy csak mi vagyunk. Nagyon sok dolgot lehetne megemlíteni a mai nappal kapcsolatban, de többségük hosszú, lényegtelen, vagy nem publikus. Az viszont fontos, hogy láttam, hogy pici kutyám mennyire is kiszolgáltatott (még), ezért most nekünk kell rá vigyázni, hogy éreznie se kelljen azt, hogy nincs biztonságban. Mert törődni kell azokkal, akik számítanak ránk.

Álmodók II.

Kócos árnyéka már elért a falig
az örökké álmos álmodónak, amíg
a pályaudvar roncsait szelte
a fáradt nap száz apró szeletre.

Alkonyszínben néha várta,
hogy ne legyen bús katonája
messzi helyek seregének,
régmúlt-álmok életének.

Így érkezett a piciny peronra
nemsoká - de már mást álmodva
a széllel járó kőszobor társ.
Csuklóján még ott volt a lánc.

Az álmodó látja, de rohanni
nincs joga. Hátat fordítani
az ő szakadt-íratalan sorsa;
régen sem mert felszállni a vonatra.