Korrektúra

A képzelt megtiszteltetés egy új fogalom a szótáramban. A hirtelen ráébredés után jön, de még a váratlan hátbatámadás előtt.

1 okos gondolat a Jóbaráttól

"Olvasom a blogod… ha megcseréljük a betűit, akkor boldog. Vajon te most az vagy?"

Eszmélés

Csak futott, futott, tudta már, hogy mi felé: nincs megállás, csak hazaérkezés; amint lehet. Tudta, hogy mi következik: tudta nagyon jól, hogy most elkapják és azt kérdezik tőle, ki is ő. Nem fájt neki már semmi, meg kellett tennie. Elég kis ára van a boldogságnak. Néhány ütés az arcra: nem számít. Nem igazán. Mindahhoz, amit majd visszakap. És most itt áll: megkötözött kézzel, vér íze a szájában, tompa zsongás a fülében, szédülés és hányinger. Mégis felnéz és követeli őt. Követeli, hogy itt legyen. Hogy láthassa. Csak egy pillanatra. Ha mégsem sikerülne, akkor is akar egy pillanatot. Az életét odaadná érte. Sír, és észre sem veszi, véresre dörzsölte a kötél a kezét. Térdre kényszerítették, de nem vesz róla tudomást. Csak zokog és ordít őérte. Látni akarja. Érezni.
S végül ráállnak: láthatja. Gyomorforgató várakozással térdeli a port, de végül is hiába: nem ő jön. Tudja, hogy ez az ember nem ő. Ezt ordítja, követeli az igazit. Követeli, ami neki jár. Akarja. Pár ütéssel ez is kivívható. És itt áll most már ő: tisztán és üdén; a mocskos, véres, zokogó lány elé magasodik. Pont így emlékezett rá. Órákig figyelhetné… egy percnek tűnne. Mindig elfelejti minden egyes vonását, hiába próbálkozna felidézni őket. De őt magát sosem felejtené el. Sosem felejtené el a férfit, akit szeretett. Furcsa, mégis valahogyan otthonos látni a rideg arcot, amely még nem ismeri a titkot. Aki nem tudja a múltat, nem érti a hisztérikus zokogást. Aki még boldogtalan. Áll, de nem érti, miért kéri a lány, hogy érintse meg. Nem tudja, mit kaphat vissza. De megteszi.
És most már mindent ért, tudja az első csókot, a sétákat, a szenvedést, az önmagukkal való harcot, felismeri a tükörképet, vágyja az összebújást, akarja a szeretetet. Már tudja: egymáshoz tartoztak, tartoznak, és fognak is.
Térdre borul és sírva öleli szerelmét. Már nincs semmi, amit meg kéne tenni. Már minden rég elvégeztetett. Ma csak fel kell dolgozni, hogy már készen állnak.

Napi esetek

1.) Eltapsoltam egy kis pénzt egy új kalapra meg Lost játékra. (Ügyi vagy, Eri.)
2.) Kaptam egy ingyenkávét és cd-t Benkő Dánieltől, akivel még gyors interjút is sikerült készítenem. (Ügyi vagy, Eri.)
3.) Pizzázunk. (Ügyi vagy, Eri.)

Boldog Barney-napot mindenkinek!

International Suit Up Day 2010
SUIT
UP
International Suit Up Day 2010

Join the fun of International Suit Up Day 2010 on October 13th! Get together with your friends, SUIT UP and have fun!
Participate in ISUD by doing one of the following:

* Wear a suit to university.
* Wear a suit to work.
* Wear a suit in hospital.
* Wear a suit to school.
* Buy a suit.
* Drink in a suit.
* Party in a suit.
* Watch How I Met Your Mother.

http://internationalsuitupday.com/

namegezis: http://www.youtube.com/watch?v=mbBs2OcR8a8

Exupéry

"Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását..."

"Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.
- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
- De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt."

Konklúzió

Van, hogy a sötét szobában éjjel
döbbensz rá egy kis történet közben,
hogy a ma is elment, meg sem próbáltad
már megélni vagy legalább kicsit
létezni egy adott sorban.

Meg hogy mért mosolyogsz,
miközben széttépik az arcod.

Csörög, de most hagyj: kinnt
sincs más, csak tócsák és kövek;
meg pár darabka belőlem valamerre,
ha tetszik, összeszedem.

Aztán éjjel mindig álmodok valamit,
sosem tudom befejezni;
csak hajnalban fogok rá értelmet,
hogy ne kelljen felállnom.

Vagy talán szép lenne máshol lenni
néha, egy tetőn például,
csak továbbülnék, ha alkonyul.
De nem látom,
mi értelme lenne.