Egy percig sem érzi a néző azt, hogy a filmvásznon forgó események erőltetettek vagy hirtelenek, mindezek mellett a First Class dinamikus és előremozgató történéseket sorakoztat fel.
A film egyébiránt azon a zseniális párhuzamként felfogható kontraszton alapul, amely a mutáns-ember ellentétet felfogó két pólust mintázza. Egyértelművé válik, hogy választások nincsenek a szereplők számára és az olykor tragikus események áldozatai determinálják őket. Magneto élete üldöztetés volt, Charles pedig egészen más körülmények között érzékelte a másságot; az pedig elkápráztató, ahogy mindkét karakter létrehozza a katartikus élményt a nézőben. Világossá válhat ezen eredettörténet alapján az X-Men oly hagyományossá vált ideológiai koncepciójának magyarázata. A főszereplők közti barátság és különleges kapcsolat kialakulása tragikusabbá teszi a "kisebbség"-ként jelenlévő mutánsok problémáját.
Két dolgot emelnék ki emellett, ami számomra igen meglepő volt. Az egyik Azazel megjelenése, akiről ránézésre megállapíthatjuk, hogy kinek is lesz az édesapja a későbbiekben. Tökéletesen ábrázolta a film a szülők találkozását, valamint egy kis támpontot nyújt azoknak, akik nem olvasták a képregényt.
A másik Sebastian Shaw karaktere. Felettébb elbűvölő képessége tökéletes összhangban áll a világháborút kirobbantó terveivel. Egészen megragadó ez a párhuzam.
Szerencsénkre nyitott vége van a First Class-nak is: a történet folytatódhat, például a valós szereplők megtalálásával és a Cerebro megépítésével, stb...
Azonban a "real-time" eseményekre is kíváncsiak lennénk, mi is történt miután megmozdult az a bizonyos sakkbábu?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése