Mikor tanulod meg,
hogy ne nevelj rabszolgákat?
Lehetnénk együtt,
s ha már ezt ignoráltad -
hagyd meg nekem a csöndeket,
átfázós, hideg éjeken,
az úton, ha látom lábnyomod,
mely ugyanitt, évek óta pihen.
Talán épp itt jártál te is
régi idők hercegnőivel,
kik ajkadra méltók voltak
ittál-e kávét a kedvenc helyemen?
Fáztál a csúszdánál?
Vártad-e a tavaszt?
Hogy a hegy alatt sétálj,
megtetted-e azt?
Tapostad az ösvényt, melyen
ma is járok?
Élted-e az álmot,
melyet most kívánok?
Vártál-e rám akkor,
ahogy én most rád...
Tudtad, hogy mi leszünk
az örök szerenád?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése