Fénykép

Mostanában egyre többször szakítom ki magamból a soraid.
Azt, hogy mennyire hiányzol,
de legfőképpen csak valamiféle gyűlöletet,
mert emberré tettél.
És most már pár újrakezdést akarok,
no meg azt a néhány mihaszna miegymást:
gyerekévet visszakapni,
tudatlannak lenni,
vagy épp szeretni,
de hát ez nem lenne fair.
Néhány bús csütörtököt -
meg egy két keddet is talán,
a hétvégéket még megengedem;
akkor visszajárhatsz hozzám.

http://www.youtube.com/watch?v=X4-gNN8WRHo
2010. 08. 18.

Képeslapok Horvátországból

Összecsomagolhattad volna azokat a harmatcseppeket a széken.
Mert most más pakol el helyetted, elég keményen.

Aztán elmentél fáradt-búcsúzón.
Akkor kezdtem belenyúlni a szemekbe.

És mára tudom a testből kilépő üzenetét.
Kár, hogy az összes csak egy mocskos jelkép;
és sárosak és büdösek és rothadók és néha fájnak,
és hajnalkettőnegyvenhárom vagy mittomén, na akkor visszajárnak.
Elviszik az éjjel fátylát,
ki is oltják szép máglyáját.
Vidd már el a hazug könnyeid!
Mert szétzilálják ágyam lepleit...