Múlt éjjel újra álmodtam.
Évek óta nem volt ebben részem,
hogy takaróm ölelt csücskeiben
Álomvégben járjak egészen.
Álmodtam hajnalt, zsebórát és cirkuszt,
apró lábacskákat és narancsfényű utcát,
rettentő szörnyeket és széttépett öleket,
Álmodtam haldoklót, ahogy az életen lép át.
Úgy álmodtam, ahogy a dédim mondta régen:
Öröm egy álom, bármilyen is legyen,
hisz a szépeknek örülhetsz; rémálmaid
ellen pedig ébredésed valósága tegyen.
Így álmodtam én. Zilálva, mosollyal az arcon.
Senkiföldjén, az út porát viselve ment el
előttem egy feledett palástos száműzött herceg.
S néztem őt én: az újra álmokkal bélelt ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése