annyit mondanék, hogy eléggé ambivalensek. Az egyik oldal az, hogy van egy esély, ami talán szebbé és jobbá tesz mindent. Amitől embernek érzed magad, ami segít kikászálódni minden eddigi dolgodból, amitől talán még verseket sem kéne írnod. Ami mindent megváltoztatna.
A másik oldala az, hogy egy esély jön, és semmivé is fog foszlani, mert az élet már csak ilyen. Eltűnik, és újra csak a tűrés jön, az elfogadás és a bölcs beletörődés. Talán jó az immunitás valakinek - nekem jó, már rég elfogadtam - mert máshogy nem is történhet. Egy másik aspektus szerint ez eléggé szánalmas: mindig csak még egy, még egy, s aztán újra még egy... De mindegyik csak egy újabb "lantzenére elkopott románc"...
http://www.youtube.com/watch?v=_5b6tyl5MXk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése