- De most miért ekkora baj, hogy odaadja a pálcáját?
- Mert nem a varázsló választja a pálcáját, hanem a pálca a varázslót. És így nem szívesen válsz meg valami olyantól, ami lényegében te vagy.
- Jó, de ha már kitetováltatom magam valaki miatt, akkor a pálca már mindegy, nem???
Warning!
2010. november 27., szombat
2010. november 25., csütörtök
A Halál Ereklyéi
Nos, megnéztük az utolsó előttit is, kritika nélkül szeretném írni, hogy nagyon jó volt! Pedig tényleg a legalsó határsöprésre számítottam, de szerencsére jókorát csalódtam.:) Ja, aki nem olvasta a könyvet, annak üzenem, hogy hagyja a francba ezt az egészet, úgysem fogja megérteni a filmeket. Ez már nem gyerekmóka, srácok. Denemám.


2010. november 24., szerda
Egy lány mesélt
Én meg csak hallgattam.
"Elmegyek külföldre. Úgymond "szerencsét próbálni". Utazni. Látni a világot. Annyira szeretném látni Moszkvát! Szeretnék Sydneyből Los Angelesbe repülni és Londonban pár hónapig egy kis albérletet fizetni. Szeretném bejárni a Nagy Tavak környékét hátizsákkal, szeretnék egy hajón szolgálni a Karib-tengeren. Látni fogom Hawaiit és napozni fogok a hófehér homokon. Mindezt szeretném. Mindegyik bakancslista-tétel. Remélem, megadja nekem Isten ezt a lehetőséget. Igen, nagyon sok pénz, de hát dolgozni megyek, nem nyaralni. Valamilyen munka biztos vár rám valahol. Mindenhol. Én nagyon szeretnék utazni. Hajt a vérem. Csak mennék, mert látni akarom felkelni a napot Indiában. Látnom kell. Annyira szeretném látni, hogy mi van a négy fal után. Hogy mi van kívül. És nem csak a tévéképernyőn. Élőben. Érezni az illatokat. Azt akarom, hogy mindenhol legyen egy otthonom. Hogy sok tucat volt lakásom legyen és még több eljövendő.
Menni szeretnék már. Mielőtt meggondolom magam."
"Elmegyek külföldre. Úgymond "szerencsét próbálni". Utazni. Látni a világot. Annyira szeretném látni Moszkvát! Szeretnék Sydneyből Los Angelesbe repülni és Londonban pár hónapig egy kis albérletet fizetni. Szeretném bejárni a Nagy Tavak környékét hátizsákkal, szeretnék egy hajón szolgálni a Karib-tengeren. Látni fogom Hawaiit és napozni fogok a hófehér homokon. Mindezt szeretném. Mindegyik bakancslista-tétel. Remélem, megadja nekem Isten ezt a lehetőséget. Igen, nagyon sok pénz, de hát dolgozni megyek, nem nyaralni. Valamilyen munka biztos vár rám valahol. Mindenhol. Én nagyon szeretnék utazni. Hajt a vérem. Csak mennék, mert látni akarom felkelni a napot Indiában. Látnom kell. Annyira szeretném látni, hogy mi van a négy fal után. Hogy mi van kívül. És nem csak a tévéképernyőn. Élőben. Érezni az illatokat. Azt akarom, hogy mindenhol legyen egy otthonom. Hogy sok tucat volt lakásom legyen és még több eljövendő.
Menni szeretnék már. Mielőtt meggondolom magam."
2010. november 22., hétfő
2010. november 19., péntek
Csak a gond
Van egy jól megszokott pillanat, amikor az ember megnyugszik egy bizonyos szinten, hiszen már tényleg túl van valaminek a törtrészén, és azt hiszi, hogy innen már nem lesz nehezebb, mert a kezdet már kész. Már csak sodródni kéne az eseményekkel meg a gyors napok egymásutánjával. No és miért kell, hogy jöjjön az a pont, amikor rájövök, hogy egész eddig valahogy rossz úton jártam és valami egész mást akarok csinálni? Hát ezt nevezik a döntésképtelenséggel párosult szívásnak.
2010. november 10., szerda
Our everyday life 05.
- Szerintem mi a Purgatóriumban élünk.
- Szerintem a Pokolban.
- Nem, ez a Purgatórium.
- Hát, akkor eléggé el van cseszve.
- Szerintem a Pokolban.
- Nem, ez a Purgatórium.
- Hát, akkor eléggé el van cseszve.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)