Egy lány mesélt

Én meg csak hallgattam.
"Elmegyek külföldre. Úgymond "szerencsét próbálni". Utazni. Látni a világot. Annyira szeretném látni Moszkvát! Szeretnék Sydneyből Los Angelesbe repülni és Londonban pár hónapig egy kis albérletet fizetni. Szeretném bejárni a Nagy Tavak környékét hátizsákkal, szeretnék egy hajón szolgálni a Karib-tengeren. Látni fogom Hawaiit és napozni fogok a hófehér homokon. Mindezt szeretném. Mindegyik bakancslista-tétel. Remélem, megadja nekem Isten ezt a lehetőséget. Igen, nagyon sok pénz, de hát dolgozni megyek, nem nyaralni. Valamilyen munka biztos vár rám valahol. Mindenhol. Én nagyon szeretnék utazni. Hajt a vérem. Csak mennék, mert látni akarom felkelni a napot Indiában. Látnom kell. Annyira szeretném látni, hogy mi van a négy fal után. Hogy mi van kívül. És nem csak a tévéképernyőn. Élőben. Érezni az illatokat. Azt akarom, hogy mindenhol legyen egy otthonom. Hogy sok tucat volt lakásom legyen és még több eljövendő.
Menni szeretnék már. Mielőtt meggondolom magam."

Veréb

Csak a gond

Van egy jól megszokott pillanat, amikor az ember megnyugszik egy bizonyos szinten, hiszen már tényleg túl van valaminek a törtrészén, és azt hiszi, hogy innen már nem lesz nehezebb, mert a kezdet már kész. Már csak sodródni kéne az eseményekkel meg a gyors napok egymásutánjával. No és miért kell, hogy jöjjön az a pont, amikor rájövök, hogy egész eddig valahogy rossz úton jártam és valami egész mást akarok csinálni? Hát ezt nevezik a döntésképtelenséggel párosult szívásnak.

- What was so wrong with me? What about me?
- What about you?

Our everyday life 05.

- Szerintem mi a Purgatóriumban élünk.
- Szerintem a Pokolban.
- Nem, ez a Purgatórium.
- Hát, akkor eléggé el van cseszve.

Our everyday life 04.

- Tumorod van.
- Neked is szia.

Hogy szeretet nélkül szabad ölni...

Csak kapálóznod kellett volna,
ennyit vártam tőled,
csak ennyit,
mielőtt megöllek.

Csak egy kicsit,
mintha élnél,
és szeretnél
hozzám tartozni.

Aztán hagytad,
hadd tegyem a dolgom,
nem próbáltad eléggé
elhagyni a hurkom.

Megkönnyebbülsz.
De belegondoltál, hogy
az utolsó gondolat az életedért,
hogyhogy az volt, hogy "Miért?"