csakénéste

Most is tévedsz, ahogy olvasol.
Nem érted soha a lényeget;
csak ülsz és sosem érezted
emberként a lényemet.

Nem így akartalak látni,
neked sikerülnie kell
álmodás nélkül álmokat élni.
Te képes vagy rá.

Én írni fogok mindig;
ne félj, nem zuhanok,
még nem hinném,
de mindig élni fogok.

Ha máshogy nincs, hát benned.
Üres sorokban, erkély-strófáknál
eszedbe jutok egyszer talán,
hogy valaha engem is olvastál...