Nincs megírva

Haldoklik a fél életem

Valahogy nagyon elrepült ez a tizenegypár év. Annyira, hogy el sem hittem, hogy már nagyon beteg.
Nagyon kicsi volt, amikor elhoztuk, és nagyon örültünk a kölyöknek. Elfért a két kezemben, pedig még én is csak kölyök voltam.
Emlékszem még, amikor elszakította az Adri nadrágját a csöppnyi kis éles fogaival, no meg én is szakadt farmerban jártam, míg megtanulta, hogy nem szabad harapni. Emlékszem, milyen sokszor ültünk a régi házunk lépcsőjén (mi sosem ki-, mi inkább lementünk az udvarra): a feje az ölemben, én meg simogattam a hosszú bársonyos szőrét, mert túl fáradtak voltunk már mindketten más egyebet csinálni.
Büszke kaukázusi. Ereje teljében. Vérengző fenevad. Plusz rácsokat hegesztett édesapám a kerítésre, mert a kutyánk úgy döntött, hogy nem kedveli azokat, akik a postaládánkat megközelítik. Most pedig... Most édesapám a kétszeres védelmű kerítés előtt térdel, fogja a kutyánk fejét és siratja őt. Én is sírok vele. Akkor törik el a mécses, amikor a lábával a kezünket keresi, ahogyan egykoron megtanítottuk neki a pacsizást. Édesanyám is sír a kocsiban, ő ki sem száll. A kutya harmadakkora, mint fél éve. Az izomsorvadás legyőzte. Csont és bőr. A hosszú szőre ma is ugyanúgy fénylik.
MIndig úgy képzeltem, csak szentimentalista ökörség, ha azt olvastam valahol: "kihunyt a fény a szemében". De amikor édesapám a két kezében tartotta a fejét, láttam, milyen együgyű és ostoba voltam. Kihunyt a fény a kutyám szemében. Már nem is látszik, milyen gesztenyebarna. Már csak fehérséget és vérereket látsz. Már látod benne a halált.
Nemsokára 21 éves vagyok, és a Bundás a fél életemet végigkísérte. Emberek nem tartottak ki eddig mellettem.
És most ott térdelünk apámmal, és egyikünk sem mer szólni, mert elcsuklana a hangunk. Nem akarjuk, hogy lássa, hogy félünk. A kaukázusi farkasölők nagyon okosak. Tudja, hogy haldoklik.
Soha állat még így nem nőtt a szívemhez. Sokadszorra kell rájönnöm, hogy teljes szívemből gyűlölöm a halált.
Mert soha még egy ilyen kutyám nem lesz.

/2002/

P

Maholnap tényleg eljöhetnél -
hogy ne csak beszéljünk erről,
unom, hogy nélküled kell lennem
hogy nem beszélhetek,
hogy üresek a járatok,
hogy nincs rajtad kívül más,
Egyetlen Ulpius,
hogy nem láthatod magad bennem,
minden nap megerősítve
valami rég elvesztett
szép jó dolgot
találhatnál
ha itt lennél
ha maholnap eljönnél -
hogy ne csak beszéljünk erről
segítenélek megkeresni;
de mások van helyetted,
dőre együgyűk,
mi meg elveszünk:
a bőrfotel és a kávé,
a gang meg a tejivó:
a mi dolgaink
messze vannak tőlünk,
szóval maholnap eljöhetnél -
hogy ne csak beszéljünk erről.

Our everyday life 12.

- Hol van a Labello-m?
- GYakran Ismételt Kérdések...

Our everyday life 11.

- Ő még szűz? Nem feküdt le Chamberlain-nel?
- Ő egy pap!!!
- De le fognak feküdni, nem?!?
- Az egy dolog.

Extremitas

Pár dolog azért megmaradt
most veszem csak észre
minden ugyanaz
csak elhagytam valamit
hogy is mondhatnám
van tudod egy utad
vagy reményed, vágyad épp
nem használod
csak cipeled egy zsebben
aztán hirtelen kiszökik
elhagyod valahol
úton, fiókban, levélben
és minden marad ugyanaz
de te már
soha nem érzed
azt a kis puha
kézmeleg fecnit
a részedet
pont a kezedbe illett
mert az már
örökre elveszett.

Naná!

"Everyone's a hero in their own way,
you, and you and mostly me! - And you..."
/Dr. H. Sing Along Blog/