- vetődött fel a minap a kérdés.
Hát ez egyszerű.
Én lennék a...
én lennék a...
a gitáros...
az énekes...
a billentyűs...
a pozanos...
a dobos...
...
... csaja.
Warning!
2011. március 18., péntek
2011. március 4., péntek
2011. február 27., vasárnap
2011. február 20., vasárnap
Haldoklik a fél életem
Valahogy nagyon elrepült ez a tizenegypár év. Annyira, hogy el sem hittem, hogy már nagyon beteg.
Nagyon kicsi volt, amikor elhoztuk, és nagyon örültünk a kölyöknek. Elfért a két kezemben, pedig még én is csak kölyök voltam.
Emlékszem még, amikor elszakította az Adri nadrágját a csöppnyi kis éles fogaival, no meg én is szakadt farmerban jártam, míg megtanulta, hogy nem szabad harapni. Emlékszem, milyen sokszor ültünk a régi házunk lépcsőjén (mi sosem ki-, mi inkább lementünk az udvarra): a feje az ölemben, én meg simogattam a hosszú bársonyos szőrét, mert túl fáradtak voltunk már mindketten más egyebet csinálni.
Büszke kaukázusi. Ereje teljében. Vérengző fenevad. Plusz rácsokat hegesztett édesapám a kerítésre, mert a kutyánk úgy döntött, hogy nem kedveli azokat, akik a postaládánkat megközelítik. Most pedig... Most édesapám a kétszeres védelmű kerítés előtt térdel, fogja a kutyánk fejét és siratja őt. Én is sírok vele. Akkor törik el a mécses, amikor a lábával a kezünket keresi, ahogyan egykoron megtanítottuk neki a pacsizást. Édesanyám is sír a kocsiban, ő ki sem száll. A kutya harmadakkora, mint fél éve. Az izomsorvadás legyőzte. Csont és bőr. A hosszú szőre ma is ugyanúgy fénylik.
MIndig úgy képzeltem, csak szentimentalista ökörség, ha azt olvastam valahol: "kihunyt a fény a szemében". De amikor édesapám a két kezében tartotta a fejét, láttam, milyen együgyű és ostoba voltam. Kihunyt a fény a kutyám szemében. Már nem is látszik, milyen gesztenyebarna. Már csak fehérséget és vérereket látsz. Már látod benne a halált.
Nemsokára 21 éves vagyok, és a Bundás a fél életemet végigkísérte. Emberek nem tartottak ki eddig mellettem.
És most ott térdelünk apámmal, és egyikünk sem mer szólni, mert elcsuklana a hangunk. Nem akarjuk, hogy lássa, hogy félünk. A kaukázusi farkasölők nagyon okosak. Tudja, hogy haldoklik.
Soha állat még így nem nőtt a szívemhez. Sokadszorra kell rájönnöm, hogy teljes szívemből gyűlölöm a halált.
Mert soha még egy ilyen kutyám nem lesz.
/2002/
Nagyon kicsi volt, amikor elhoztuk, és nagyon örültünk a kölyöknek. Elfért a két kezemben, pedig még én is csak kölyök voltam.
Emlékszem még, amikor elszakította az Adri nadrágját a csöppnyi kis éles fogaival, no meg én is szakadt farmerban jártam, míg megtanulta, hogy nem szabad harapni. Emlékszem, milyen sokszor ültünk a régi házunk lépcsőjén (mi sosem ki-, mi inkább lementünk az udvarra): a feje az ölemben, én meg simogattam a hosszú bársonyos szőrét, mert túl fáradtak voltunk már mindketten más egyebet csinálni.
Büszke kaukázusi. Ereje teljében. Vérengző fenevad. Plusz rácsokat hegesztett édesapám a kerítésre, mert a kutyánk úgy döntött, hogy nem kedveli azokat, akik a postaládánkat megközelítik. Most pedig... Most édesapám a kétszeres védelmű kerítés előtt térdel, fogja a kutyánk fejét és siratja őt. Én is sírok vele. Akkor törik el a mécses, amikor a lábával a kezünket keresi, ahogyan egykoron megtanítottuk neki a pacsizást. Édesanyám is sír a kocsiban, ő ki sem száll. A kutya harmadakkora, mint fél éve. Az izomsorvadás legyőzte. Csont és bőr. A hosszú szőre ma is ugyanúgy fénylik.
MIndig úgy képzeltem, csak szentimentalista ökörség, ha azt olvastam valahol: "kihunyt a fény a szemében". De amikor édesapám a két kezében tartotta a fejét, láttam, milyen együgyű és ostoba voltam. Kihunyt a fény a kutyám szemében. Már nem is látszik, milyen gesztenyebarna. Már csak fehérséget és vérereket látsz. Már látod benne a halált.
Nemsokára 21 éves vagyok, és a Bundás a fél életemet végigkísérte. Emberek nem tartottak ki eddig mellettem.
És most ott térdelünk apámmal, és egyikünk sem mer szólni, mert elcsuklana a hangunk. Nem akarjuk, hogy lássa, hogy félünk. A kaukázusi farkasölők nagyon okosak. Tudja, hogy haldoklik.
Soha állat még így nem nőtt a szívemhez. Sokadszorra kell rájönnöm, hogy teljes szívemből gyűlölöm a halált.
Mert soha még egy ilyen kutyám nem lesz.
/2002/
2011. február 18., péntek
P
Maholnap tényleg eljöhetnél -
hogy ne csak beszéljünk erről,
unom, hogy nélküled kell lennem
hogy nem beszélhetek,
hogy üresek a járatok,
hogy nincs rajtad kívül más,
Egyetlen Ulpius,
hogy nem láthatod magad bennem,
minden nap megerősítve
valami rég elvesztett
szép jó dolgot
találhatnál
ha itt lennél
ha maholnap eljönnél -
hogy ne csak beszéljünk erről
segítenélek megkeresni;
de mások van helyetted,
dőre együgyűk,
mi meg elveszünk:
a bőrfotel és a kávé,
a gang meg a tejivó:
a mi dolgaink
messze vannak tőlünk,
szóval maholnap eljöhetnél -
hogy ne csak beszéljünk erről.
hogy ne csak beszéljünk erről,
unom, hogy nélküled kell lennem
hogy nem beszélhetek,
hogy üresek a járatok,
hogy nincs rajtad kívül más,
Egyetlen Ulpius,
hogy nem láthatod magad bennem,
minden nap megerősítve
valami rég elvesztett
szép jó dolgot
találhatnál
ha itt lennél
ha maholnap eljönnél -
hogy ne csak beszéljünk erről
segítenélek megkeresni;
de mások van helyetted,
dőre együgyűk,
mi meg elveszünk:
a bőrfotel és a kávé,
a gang meg a tejivó:
a mi dolgaink
messze vannak tőlünk,
szóval maholnap eljöhetnél -
hogy ne csak beszéljünk erről.
2011. február 15., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)