rákfene

Már megint a nap. Mostanában a reluxa apró kis lyukain beszűrődő fénypirulákra ébredek. Lyuk a takaró, a paplan, a kezem, minden.
Megint reggel.
Félelmetesen egyedül érzem magam.
Mintha ez nem én lennék. Csak valami
valami
gazda-
test
Használ, de nem tudom, mire.
Senki nincs itt.
A szél meg csak rezegteti a pöttyöket a falon.
Nem tudok aludni reggel.
Folyton erre a fényre ébredek.
Várok.
Statikusság.
Valamiért mégis beindítom újra. Reggelente. Minden reggel.
egy láb
kettő
ajtó kinyit
kávé feltesz
Nézz rám. Élek. Eszembe jut, hogy tegnap megkérdezhettem volna annak a lánynak a nevét, akitől valami eldugott egyetemi ajtó előtt segítséget kértem. Legalább a nevét tudnám. Az arcára úgysem emlékszem. Jobb lenne, ha tudnám, hogy hívják. Határozattan jobb lenne.
Kósza gondolat.
Hadd menjen.
Nézd, a dolgok úgyis mennek. Inkább így,
mint
hisz tudod
mint akárhogy máshogy.